Welcome to America!

Lakás és lakótársak

Szobánk

Nappalink

Kilátás az erkélyről

Szóval a hosszú út után sikerült aludnunk kb. 5 órát, szóval kissé cefettül voltunk. A lakás naggggyon pöpec, mi vagyunk a legszerencsésebbek, ugyanis legalább 3-4 év holmiját hagyták ránk az előzőleg itt lakó csapatok (a legutolsó csapat magyar volt, egyik lakótársam ismerte őket innen lett a mienk hál Istennek!). Van itt MINDEN: egy halom kaját hagytak, egy halom fűszert (sok a magyar közte), egy halom vegyszert, csomó kacat, pl.everlast bokszkesztyű (!) vadi új, szerszámkészletek, bőröndök, ruhafogasok, 3 kg nyomtatópapír, TV, 5.1 házimozi (!), 2.1 számítógép hangfal, legalább 50 tányér és kés, halom evőeszköz, konyhai kisgépek, fasza kanapék, van klíma, padlószőnyeg (jól feltölt és mindig szikrázik a kezem :D), ágyak, bútorok, minden. Nagyon kellemes  meglepetés volt. Ja és kb.120 nm, 3 hálószoba, ebből mienk a legnagyobb, de egyben leghidegebb is, 2 fürdő van, ebből egyik a mienk Gáborral, és mindenkinek saját gardróbja van (mienk egy szobával felér).

Kilátás szobánkból

Öten fogunk lakni, én, szobatársam Gábor, akinek nagyon örülök mert nagyon jó arc, házias, szorgalmas, lehet vele beszélni, csomót röhögünk, tök jól kijövünk :) Zsófi van még itt, ő vette át a lakást, kb. 2 hét és jön a barátja, András, ők ketten fognak aludni egy szobában, illetve még Zsuzsi jön, ő egyedül lesz a kisszobában. Már mindenkivel találkoztunk Pesten egy kávézóban, meg a jövendőbeli magyarokkal is volt már találkozó, össz. kb.30-40-en leszünk kint itt dolgozni magyarok, szinte mind egy kupacban, egy apartman-komplexumban, mind BGF-esek (csak ők jöhetnek). Kár, hogy nagy részük később érkezik, pl.április-máj-nyár....na mindegy, addigra már mehetek én is eligazítani őket :) A társaság eddig szuper, segítőkészek az itteni magyarok. Tiszta barátok közt lesz itt, mindeni jár át mindenkihez, és mindig történik valami eksön. Most még ideiglenesen itt lakik a kisszobában Dani, ő is jó arc, akit egy gettóból költöztettünk el, mert állítólag nagyon gáz emberek laktak körülötte, egyedül jött ki totál más környékre került mint mi. 

Én és Gábor kezdésnek takarító-maratont szerveztünk, a konyha és fürdő tiszta mocsok volt, és még most sem végeztünk. Az itthagyott porszívó egy kalap szar, nem szív pedig egy óráig pucoltuk a tartályt meg a filtert, csak a legkisebb fejjel működik...és még most se végeztünk, igaz az eredmény szemmel látható. Míg van időnk addig kell rendet teremteni. Az apartman afféle "újabb"sorház jellegű, rengeteg van belőle itt, amúgy itt kb.mindenki apartmanban lakik, minden sarkon van egy. A "belvárostól" messze vagyunk, kb.5 km.

Első benyomások Amerikáról

 Második napon (péntek) már menni kellett ügyintézni, konkrétan telefont és bankszámlát, főleg az előbbit mert a nem akartam horribilis otthoni számlát a magyar telefonomra.Első szembetűnő dolog: itt minden nagy. Véleményem szerint túlságosan is. Óriás autók (kb.3 féle autó van itt: V8-as terepjáró pickupok, sedan családi autók, illetve olcsóbb-drágább sportkocsik), óriási utak, óriási távok, óriási kiszerelésű termékek, stb.

Külváros

Szomszéd strici autója

5.7L Benzintemető

 Ez főleg akkor ütött be, amikor gyalog (akkor még nem vett Zsófi autót) bementünk a városba. Mindenki azt mondta rossz ötlet, de mivel egészen pontosan nem is tudtuk, hová megyünk, nem akartunk 100 $-t eltaxizni... meg hát ugye fiatal sukár legények vagyunk, mit nekünk egy kis walk trip :D Így tettünk meg aznap cirka 13km-et... ebből 3km körözés volt, mert nem jó címet írtunk fel (per pill még mindig a szomszéd netjét kölcsönözzük és nagyon gyenge a jel, folyon megszakad, épp h 1-1 üzenetet el lehet küldeni FB-n), nem tudtunk tisztességesen utánajárni hová kell menni. Nagyon bosszantó, hogy 5 percet kell állni egy lámpánál, szóval a végére szaladgáltunk át a piroson, leszartuk a lámpát (ahogy minden amerikai kb.). Mondjuk a 8 sávos úton inkább megvártuk, az már tényleg veszélyes. Ja igen, kb.csak mi voltunk gyalogosok az egész városban , meg pár csöves volt még a járdán. Egy röpke pisiszünetet meg akartunk ejteni egy eldugott helyen ahol nem lincselnek meg miatta :D, de az egyetlen értékelhető hely egy híd alja volt, ahonnan kimenekültünk mert egy tucat csövi lakta. Először eltévedtünk a rossz cím miatt, tök mérges voltam, mert gps-szel mentünk, de nem volt ott a bank, és mindenki mást mondott, h merre induljunk, és hát ugye itt csak átkelni 3 úton és menni három "utcát" 1 óra... (utcatáblák aprók az utak méretéhez képest, előbb át kell menni h lássuk melyik az). Szenvedésünk közepette betértünk egy mekibe (ezúttal vesztettem a Burgerking vs Meki kő-papír-ollóban), 20 percet vártunk, épp káosz volt, pedig alig voltak vendégek, szegények mint a hangyák úgy dolgoztak, mégis tetű lassan jött ki a rendelt Big mac, ami pont olyan volt, mint otthon, csak itt 4 $-ért... aztán sikerült elárasztanom a mosdót a piszuárral mert lehúzáskor derült ki h be van dugulva, szólva menekültünk is :D A belváros nem olyan durva, mint pl.New York, 1-1 magasabb irodaház akad de nincs több. Rengeteg bolt, étterem, a külváros ahol mi lakunk meg csupa bevásárlóközpont, kb.mint az M0-ás mentén mennénk outlet centerekben, egy kupacban óriás parkoló mentén minden ami kellhet, főleg étterem. Úgy látom itt nem divat főzni. 

Colorado Springs belváros

Állítólag rengeteg a vadállat, folyton lejönnek kukázni meg lejmolni a városba. Én még semmit nem láttam, de már sokan láttak őzet, szarvast (tök higgadt urbanizált állatok), nyuszit, medvét, hegyi vadmacskát, és persze mókust (http://www.youtube.com/watch?v=SSUXXzN26zg ), főleg a szálloda területén nyüzsögnek hatalmas mennyiségben. A lakásunk melletti mosodára amit használunk ki van írva, hogy ne etesd a medvéket, mert cukik de veszélyesek. Állítólag a mosómedvék is szeretnek a kukákban szelektálni. A mókusakat sem szabad etetni mert lehet megharap és ha fertőzött akkor gáz van. Szóval a spejzban talált romlott, etetésre szánt popcornt inkább kidobtam, nehogy még megtaláljon valami AIDS-es vagy tripperes mókus, aztán még itt herpesszel megyek haza :D... A medvék elől elvileg nem szabad futni mert baromi fürgék, a hegyi macskák meg nagyon veszélyesek, egyszer a szálloda játszóteréről elvitt egy kisgyereket egy ilyen dög. Szóval lehet gázsprayvel járok majd dolgozni.

Ami az embereket illeti, első benyomások: csúnyák és igénytelenek, de kedvesek, mosolygósak, és segítőkészek. Simán elbeszélgetnek idegenekkel, ismerkednek, megy a social building, nyitottak és érdeklődőek, főleg ha hallják, hogy nem vagyunk helybéliek. Már többször is felkeltettük az érdeklődésüket random embereknek. Biztos kíváncsiak, hogy honnan jöhetnek az ilyen kongó bantu nyelvet beszélő, de mégis fehér emberek. Vidámak, haverkodnak, lazulnak, de nem tudni ez csak felszínes színjáték-e, vagy őszinte optimizmus és nyitás mások felé. Még a csövesek is integetnek. Zsófi összespanolt egy helyi csávóval, Wes (Wesley), nagyon jófej, segítőkész, hozott Gábornak téli kabátot a hirtelen jött hó után (amúgy sütött nap és 15 fok volt az elején). Mondta, hogy egyedül költözött ide, és tudja milyen szar, neki is mindenki segített, ezért ő is nekünk. Egy halom embert ismer a városban. Majd mi is összespanolunk vele. Van stukkere is, majd kölcsönkérjük gengszterkedni. Najó csak célba lőni. :D De ha egy AK akad a garázsában azt is kipróbáljuk. Amúgy itt Coloradoban legális a fű (ezt nemrég engedélyezték), termeszti is ezerrel a srác, állítólag méretes gyeptelepe van.

A kaják:

Elvittek minket Walmartba, az az itteni madaras teszkó, árak szinte otthoniak, ha nem épp drágábbak (más boltban is). A kaják pocsékak. MINDEN fel van fújva, mindent a szemnek, belül meg alig van ízük, tiszta GMO és műanyag a 80%-a. És mindennek olyan "100% natural" színe van, mintha egy manga rajzfilmből lépett volna ki. A majonéz olyan mint a fülzsír, földobom a plafonra és ottmarad kb, és még van képük ráírni 64-es betűmérettel, hogy REAL majonéz. Ja és persze minden 100% natural és 30 féle vitamin van hozzáadva – a 40-féle vegyszer és adalék mellé. Ilyen a mustár is, pedig majdnem világít a sötétben olyan rikítósárga színe van, ízre meg ecetes víz. A tejföl nem rossz, a hagyma emberfej nagyságú, a kenyerek és pékáruk drágák és mosogatószivacs állagúak, szóval csak pirítóst ettünk eddig. A csirkemell finom volt, sütöttem sajtos-fűszeres csirkemellett, most franciasalátát rittyentettem, nem volt rossz, de kell még sok tejföl bele. Majd főzünk Gáborral mindenfélét ha lesz még erőnk a későbbiekben, ő is otthon van a konyhában, csak ilyen silány hozzávalókkal elég nehéz, de megoldjuk. Azért egy jó helyi steaket majd beverünk ha megjön az első fizu :) 

Na ennyit mára, remélem elég részletes volt, mindenkit üdvözöl az USA-ból: 

Colorado Kid

Kiutazás

Sziasztok! Na végre valahára eljutottam odáig, hogy elkezdhetek írni ide is, és megoszthatom veletek mi is történt/történik velem épp idekint.

Amúgy a blog külleme elég tré, majd berakok valami hangulatos hátteret ha nagyon ráérek :)

Egyelőre tennivaló bőségesen akad, sosem unatkozunk, mindig van mit takarítani itthon, elintézni a kötelező köröket, főzni, vásárolni stb. És még nem is dolgozom... majd hétfőn megyek be először. Mára (márc.24) nem sokat terveztem, így ma tudok írni, de valszeg ritkán fogok írni ha beindul minden, majd mindig megosztom Facebookon ha van új bejegyzés.

 Akinek még nem mondtam, íme röviden a szitu: idén márciustól kijöttem USA-ba dolgozni gyakornokként, de már végzett diplomásként. Mint megtudtam államvizsga délutánján Valitól (évfolyamtárs, ő már a kötelező gyakorlatát is itt kint csinálta 2 éve), van ilyen lehetőségem még diploma után 1 évig, ezért éltem a lehetőséggel. Eddig abszolút nem fordult meg a fejemben a külföldi kiruccanás, de most kattant bennem valami, és rájöttem, hogy ez nekem jó lesz most, és ideje kicsit világot látnom. Több ismerősöm is volt Erasmuson meg sokan csinálták külföldön a gyakorlatukat, rengeteg élménnyel gazdagodtak (ki jóval ki rosszabbal), és ez eddig nekem kimaradt az életemből. Döntésem mellett szólt még, hogy magyarokkal lakom együtt, jó környéken, kb.össz.40-en leszünk itt egy placcon, ha kiért mindenki (szinte mindenki máskor kezd, páran csak nyáron). A város, ahol lakom Colorado Springs, Colorado állam, itteni mércével aprócska város, cirka 600 000-en lakják egy Budapest méretű területen, igaz elég szellősen. Szóval nem egy retkes nagyváros. A munkahelyem egy helyi ötcsillagos szálloda lesz, a The Broadmoor, állítólag hatalmas, mint egy kisebb városrész, és itt leszek előreláthatólag fél évig szobai felszolgáló (room server), a hírek szerint kellemes fizuval, na de azt majd később. Kezdjük Ádámtól és Évától.

Március 20-án indult a gépem reggel 9.40-kor Budapestről. Kicsit hosszú lesz, mert vagy 23órát repültem (és még nem ültem tengerentúli járaton).

Viszlát Budapest!

Szépen ki is értünk családdal időben, (több, mint 2 órával előbb) , viszont nem gondoltam volna, hogy a reptéren(eken) ennyire gyorsan elszáll az idő. Kényelmesen eszegettem még egy kicsit check-in után még a fémdetektor előtt, mondván simán átbattyogok és leülök a repülő tövében, erre épp, hogy maradt időm elmenni wc-re... pedig az itthoni reptér még kicsi. (mondjuk sztem bemondják az ember nevét, ha nem érne oda, szó nélkül talán nem lépnének le) Swissair-rel utaztam, nagyon pöpec ks gép volt, talán A319, közepes méretű, belül kellemesen tágas, meg az én soromban csak 1 ember ült, szóval két székem volt :) Amúgy magyar volt a fickó és elég mufurc... bár én is elég fáradt voltam meg nem voltam valami jól, hörcsög módra bekajáltam egész napra (de legalább később már nem fájt a gyomrom), szóval nem sokat kommunikáltam. Főleg, miután bemondták, hogy fél órát késik vmi nagy forgalom miatt, és így megint csak 1 órám volt Zürichben átszállni. A zürichi reptér óriási, de szép új, érkezéskor tudtam semmire nem lesz elég 1 óra, főleg ha rossz irányba indulnék el. Amúgy Svájc létére azt hittem, valami tibeti reptérre érkeztem, mert tele volt négerekkel és kínaiakkal, hihetetlen mennyiségben.

Zürich felett

Retyóra nem jutott idő, kaját meg nem tudtam venni, mert lövésem nem volt hol érnek véget a kapuk és ülhetek már le nyugodtan. Ide is kb indulás előtt 10 perccel érkeztem leizzadva... a gép nagyon kellemes volt – az elején. A330-300, külsőre vetekedett Austin Powers Jumbo Jetjével :D , belül is 2-4-2-es széksorok, és vagy legalább 150 hely.

Íme a  Jumbo Jetem!!! Klaafaaa!!! :D

Elöl a business class-on fekhetnek az emberek, meg van laptoptöltő, éjjeli szekrény vagy micsoda, meg csomó úri huncutság, viszont én beértem egy economy class-szal :) Itt már ülni kell (dönthető), volt usb töltő, mozi a fejtámlában új filmekkel, ja és persze ablakhoz kértem a jegyem, így tudtam fotózni. Gyönyörű ott fent a kilátás.

Északi-sark felett - najó csak Kanada

Vattacukor mezők

Gyönyörű és hideg!

Amúgy modern gép létére a zajszint felért egy bkv-s ikarusszal, és gyakran húzott be a hideg – bár ez utóbbi megbocsátható tekintve a kinti -50 celsius fokot. A mellettem ülő fickó nem volt egy Tyler Durden, kb meg se szólalt egész úton, szóval el is aludtam mellette – volna, ha nem lett volna minden bajom a 9 óra üldögéléstől.

Messze a legérdekesebb utazótársat fogtam ki...

Amúgy pont ahogy Edward Norton megmondta a Harcosok klubjában, itt mindenből adagokat kapunk: 1 kispárna, 1 takaró, 1 fülhallgató, 1 hányós zacsi, 1 svájci csokis péksüti, 1 moderált adag ebéd (5 óra repülés után életet mentett! - és egész ehető volt, még a lábszagú sajt is), több adag üdítő, és az elmaradhatatlan svájci csokifalatka.A stewardessek aranyosak voltak, még a takarót is engedték lenyúlnom :) 9 óra vergődés után magyar idő serint kb 22-kor értem Chicago-ba, ami felülről egy gyártelepnek nézett ki.

Chicago USA

A reptér meg akkora kb., mint fél Csepel, metró szállít az egyes pontok között, és temérdek ember van. 2 órát álltam a határnál, óriási tömeg volt, és MINDENHOL japók meg kínaiak meg sárgák meg stb... szerencsére tudtam beszélni egy kanadai párral, de nem sok érdemlegest tudtak mondani. A határőr elég flegma volt, de lepecsételte a papírom, a vámnál igen mondtam a kajára (a kanadaiak beparáztattak), de szerencsére épp buliztak a vámosok a fémdetektornál, így rá se néztek a pirospaprikámra meg téliszalámimra :D Még egy óra séta jött, kapuk meg papírellenőrzés, blablabla, aztán vééééégre maradt 1 órám tisztességesen elmenni mosdóba, arcot mosni, és enni egy  amerikai burgert valami Blackhawksban jó kis 14 dollárért, de nem érdekelt, kiégett már a belem, muszáj volt, és ha már lúd legyen kövér. Jól esett, de várni kellett rá vagy 15 percet, szóval ezt is hörcsög módjára ettem meg, mert megint épp, h odaértem az utolsó géphez. Ez már egy "légi busz" volt, kb 40 fős pici Canadian Air Jet vagy mi (United), nagyon csinos fekete stewardessel :) Már sötét volt és gyalog kellett menni a géphez, kegyetlen hideg szél fújt... a gépen végre aludtam egy órát valami kommandós cowboy mellett – ja és most késtünk 1 órát mert félig lefagyott a gép szárnya, várni kellett még valami mosogatólével (fagyálló) körbe lefröcskölik. Magyar idő szerint kb másnap hajnali 6-ra értem Colorado Springsbe, ahol már Gábor szobatársam várt aki már 1 órája ideért a Lufthansával. (nem tudtunk egy géppel jönni) Ez a reptér is nagy (félig katonai reptér ha jól tudom), de itt már egy lélek se volt, ugyanis itteni idő szerint este kb.23 volt. Beültünk az első taxiba aki a kalkulált ár duplájáért elvitt minket a szállásra. Már Zsófi lakótársunk (aki elsőként ért ki és vette át a lakást) várt ránk, épp valami bulit csaptak a helyi magyar csajokkal, bemutatkoztunk, ittunk egy gyors páleszt (Gábor azt is hozott a lekvár és paradicsommagok mellett), aztán pihenés gyanánt szobát és ágyakat rendeztünk hajnali 1-ig. Gyors kő-papír-ollóval sikerült megnyernem a franciaágyat, ami mint kiderült párszor már le lett hányva, dehát semmi sem lehet tökéletes :D Legalább volt elég takaró-párna-ágynemű stb, így nem látom a hányást többet :D Zsófi volt olyan aranyos és csinált kaját, így teli pocival alhattunk el kb. 26 óra fenntlét után.