Let's get down to business

Húsvét alkalmából átsétáltunk locsolkodás végett a lányokat lefröcskölni. Én egy kiszúrt kólásflakont választottam fegyveremül, Gábor a paradicsompermetező spriclijét. (ja igen, már hajtanak ki a kis otthoni koktélparadicsomok!) A sósavas szanitertisztító spricliről inkább lemondtunk, attól még kimosva sem bimbóznának ki a jányok :D  A "Hoztunk nektek sütit!" szöveggel gyanú nélkül bejutottunk mindenhova, bár így is volt aki bemenekült a fürdőbe, de nem úszta meg szárazon, türelmesen kivártuk míg előbújnak :) 

Sanyit (mókusunk) kirúgtuk teraszról, mert lerugdosta a kenyeret a szomszédba alánk, aminek nagyon örültek, meg tele is fosta Zsófi szerint az erkélyünket. Rossz mókus, nem kap többet enni!

Levizsgáztam sikeresen, 16 óra meló után, fingatós volt, igaz ma mindenki a halálán volt mire hazaértünk, be is nyomtunk mind valami töményet . Ez volt az utolsó vizsgám, szerepjáték a neve (roleplay)(na nem olyan! :D), zsinórban el kell mondani vagy 10 dolgot megfelelő sorrendben (standardak=szabályok), és semmit se szabad kihagyni, közben pakolsz, terítesz, nem egyszerű, de megcsinálható. A főnök a vendég, én meg a pingvin, és eljátsszuk amit egy valós szituban kell. Most már minden zseton az enyém lesz, lekerült a trainee vörös szalagom. Ja és megkaptam az első borravalómat, 3 dellát kaptam egy nénitől, tök aranyos volt, így ösztönzött, hogy jó gyakornok legyek :) (voltam).

Vezettem a golfkocsit, tök mókás, igaz padlógázon karcolja a 30-at, de így legalább nyugis a haladás, és szusszanhatok párat a cipekedés után :) Kár h nincs rádió meg klíma, meg elég spártai a belső tér... ja meg szervó nélkül fickós a kormánya. Ebbe rámoljuk a kaját ha a messzi nyaralókba kell szállítani (igaz a tálcát így is vállon viszem, múltkor volt vagy 15 kiló, majd' beszartam mire kiértem azon a száz méteren).

Voltunk tegnap bicajt venni, egy bizományiban (megint 2 óra séta után) vettem 60 dollárért, abszolút pöpec, nagyon tetszik, szuper könnyű, annyi, hogy a kereke repedt de még megy :) Gyorsabb lesz vele a bolti kiruccanás mint a fél órás gyaloglás.... az új bringával hazafelé menet betértem egy military shopba, vettem gázsprayt a csövesek meg vadállatok ellen. Durva, 8 dollárt volt a bébi kiszerelés, a normál az 15 dollár (pesten úgy 7-800ft), nagyon el vannak szállva. Vagy lehet amazonról kellett volna rendelnem, na mindegy. Stukkert, puskát minden sarki boltban árulnak (zacikban), nem is drága, csak helyi állampolgárnak kell lenni.

Megjött a 4.lakótárs, Zsuzsi, így viszont Dani elment, kár, mert jóarc, könnyes búcsút vettünk, majd szépen átbattyogott a szembe házba. 

Első saját munkanap: néhány izzasztó és stresszes helyzetet leszámítva kifejezetten élveztem, minden vendég aranyos volt, kaptam egy kis jattot is a service charge-on felül, nekem nem volt annyira sikeres napom mint pl.Daninak, aki dupla annyi pluszpénzt szerzett (a fizetésünk az alacsony alapórabérből, a kivitt étel-ital értékének 18%-ából, és az ezen felül kapott jattból adódik össze, a túlórázást meg mindig számolják és másfélszeresen kifizetik). Ettől függetlenül nem aggódom a pénz miatt, lesz még ez jobb is :) Extrázni sokat nem fogok, állítólag forgalmas lesz a szezon. Mások, akik nem ilyen jó pozíciót fogtak ki, sokat mennek bankettre (rendezvény,esték, vacsorák), más részlegeket látogatnak, meg mindig van valami pluszmeló lehetőség, a lányok múltkor valami kegyetlen büdös virágot ültettek napokon keresztül a parkban. A munkámra visszatérve, egyelőre nem is igazán a fizikai munka a fárasztó benne (föl-le rohangálás – Dani már lépésszámlálóval mérni fogja! - üresen 8kg-s hotbox cipelése – ez tartja melegen a kaját míg kibattyogunk – kocsik oda és visszatolása a szobából és lerámolása - böhöm telerakott tálcák lépcsőn cipelése – ritka – sidework: kötelező mellékmunka pl.tányérok feltöltése,piák feltöltése,kávés termoszok elmosása,szalvétahajtogatás, stb.). Inkább szellemileg zsibbasztó, mert mindig figyelni kell, időre kell kiérnünk (35-40perc), mindennek meg kell lennie időben, jól kell megteríteni, szóval millió apróság... első napomon az egyik vendégnél ráragadt a cover (fém fedél ami takarja a kaját h ne hűljön ki és ne boruljon ki) a tányérra a hőtágulás miatt.... mondom neki semmi gáz nem fog ki rajtam egy szaros fedél, de aztán majdnem sikerült neki mert 2 percig rángattam a nő előtt, a végén még a bornyitó bicskájával is feszegettem :D, aztán 3.percnyi rángatástól végre lejött és nem kellett visszavinnem és újat hozni neki. A másik: van középen a két nagy épület között egy hatalmas tó egy domború híddal (a híd már egy kihívás), ott toltam át kaját, persze lebaszta a szélvihar a virágvázát (minden asztal alapdísze) meg egy kis icetea-t is, amúgy is már késésben voltam, szóval be kellett mennem a másik épületbe kicserélni az abroszt, szerencsére vhogy odatermett a supervisorom Linda aki nagyon jó fej és nagyon szeretem, ő segített 2 perc alatt újjávarázsolni. Leizzadva fel is értem, aranyosak voltak, nem szóltak h késtem, és még jattot is kaptam 10 dollárt :) (amúgy ott vettem észre, hogy még mindig foltos maradt a lepedő :/ )

16 óra meló után

Szóval ezek után elegem volt a napból, végeztem, itthon egyből ugrottunk a jacuzziba, még egy röpke walmart (sztem nagyon tré az az üzlet, semmit se találtam meg benne kb – egy hangfalkábelt kerestem de csak almás I-kacatokat árultak de annak persze külön részleg.... -, igaz itt nincs is idő kódorogni amikor minden szabad óra aranyat ér), aztán 23kor dőltem be az ágyba hullaként (a tegnapi 16 óra után csak 4 órát aludtam, és ma is volt 10 óra meló).

Bónusz érdekesség Danitól: "Ma a munkában végig egy lépésszámláló volt rajtam, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyit sétálok egy nap alatt. Az eredmény egy viszonylag enyhe nap után a következő: 8969 lépés és 6.68 km, 8 óra és 14 perc alatt..." - ezzel azért nem fogjuk túlszárnyalni Forrest Gump K-NY-i part futását fél év alatt, de azért büszkék leszünk rá :)

Into the rat wheel

Találkoztunk Scott-tal (manager), jó arc, délelőttösök lettünk Annának köszönhetően, ami azért királyság, mert bár hajnalba kell menni (5-6.00), de legalább szabad a délután, a délutánosoknak semmire nincs idejük, alszanak és dolgoznak....

Csináltunk rakott krumplit, isteni lett, még a lányok is megdicsérték, Zsófi koktélt kevert nagyon tutkóra sikerült, meg részegedtünk egyet, aztán végre kialudtam magam – jól.

Zsófi koktélja

Lett házi mókusunk: Sanyi, minden reggel kap enni a tálkájába, jóizűen eszik, fel fogjuk hízlalni popcornnal meg száraz kenyérrel és romlott hússal. Én még szeretnék mosómedvét, Gábor egy medvebocsot.

Sanyi

Jacuzzi kurva jó, 40 fokos, állítólag a fél lakópark belehugyozott már, de nem zavar mert nem látni le az aljáig olyan klóros (http://www.youtube.com/watch?v=6_S1xxb1Iog)

Garga bácsi

Medencénk

Elvittek Soc.Sec. Cardot csináltatni, rémes volt, 4 óra várakozás, 50 ember, a bejáratnál üvöltözött a golyóálló-mellényes biztonsági őr h fegyvert és szúróeszközt ne vigyünk be, aztán jött egy reptérinél keményebb ellenőrzés fémdetektor, zsebfogdosás, átvilágítás.... te jó ég, hogy ezek mennyire be vannak fosva! Azt mondják a sok lövöldöző meg idióta miatt van...

.....amúgy a piával baromi álszentek: nehogy akár egy kortyot is igyon a 21 évnél fiatalabb "gyerek", de azért  egy tucat automata fegyver van otthon a szekrényben, meg már 12 évesen vezetik apu 400 lóerős monster truckját (láttam!!!)

Egy ilyen paripát szereznem kell míg itt vagyok

Egyik szekér a lakóparkból

Nem alszom jól, sosem tudom tisztességesen kialudni magam de azt mondják ez itt "normális" és szokjak hozzá. Mondjuk nekem nem is igazán a mennyiség a fő gond hanem a minőség, csomószor fáj valamim reggel, zizis, stb.

Voltunk "Minden 1 dollár boltjában", és tök jó kis dolgokat vettünk, volt h.uazt harmadáron mint a walmartban.

Rengeteg a tanulnivaló, menük, szabályok, számítógép rendszerhasználat, terítés, stb, túl sok... és péntekig meg kell tanulni, mert jön a NASA meg valami JAZZ fesztivál, és szó szerint csurtig lesz a szálloda. Ez azt jelenti, hogy ha levizsgázom most (gyorstalpaló üzemmódban), akkor enyém lesz a rengeteg borravaló, de minden felelősség is, ha nem vizsgázom le (akkor állítólag áttolnak... nagyon kell minden ember reggeltől estig) akkor meg szinte minden pénz a tréneremé az alapbéremen kívül (ami nem sok), de így ne lehet gáz. Ami az eddigi teszteket illeti, muszáj voltam puskázni, ennyi mindent ennyire pontosan megtanulni (majdnem szó szerint!) ennyi idő alatt nem lehet... aztán lehet mindenki így csinálja itt. Dani már levizsgázott, ügyes nagyon, már ma egyedül dolgozik, igaz ő 5 nappal többet trénelhetett mert korábban kezdett, szerencséjére. 

Ami a munkát illeti, mondjuk úgy lendületes, fizikailag kissé fárasztó, engem jobban zavar, hogy 50 dologra kell figyelni, tehát agyilag zsibbasztó, és mindezt időre mert 35 perc van a rendelés beérkezésétől kezdve a kaja kézbesítéséig a szálloda másik épületében. A munkatársak eddig aranyosak, segítőkészek, nekem Danira a trénerem, perui csaj, jófej, jól tanít – amúgy itt a szobaszervízen szinte alig van amerikai, szinte mindenki international, vannak peruiak, magyarok, lettek, barbadosiak, közép-afrikaiak, mindenféle náció van itt. A vendégek eddig aranyosak voltak, 99%-uk többnyire csak jól akarja magát itt érezni, ritka a gyökér, meg azok inkább este vannak amikor bepiálnak és őrjöngenek. Volt múltkor egy csaj akit meg akartak "masszírozni" és elállták az ajtót kifele menet a bekarmolt vendégek, el is sírta magát – állítólag, ugyanis csak mesélték, nem ismerem a csajt. Vicces sztori még nem volt, ja de : a csávó kajáját majdnem megették a bulldogjai mikor kitettük az asztalra, amúgy tök sütik voltak.

Állítólag van, akivel együtt reggelizik a kutyája (főleg ha nagyobb a gazdájánál - Gáborék 17 dollárért kutyakaját (!) is vittek ki szobára). Mesélte trénerem, vele volt még olyan, hogy a Cottage-nél (szálloda "nyaralói", külön házikók hátul, egy vagyon kibérelni) pár bebaszott csajszi bulizni hívta őket, a tréner pasit meg magukkal akarták vinni mert bejövős volt nekik és ezt szóvá is tették :D Sajna ezt tiltja a szálloda, pedig ha jó nők, tuti sok felszolgáló pasi benne lenne egy enyhébb sexual harresmentben, if you know what I mean :D Amúgy fejenként 20 dollárt kaptak. Igaz Laci múltkor 50-et kapott egy részeg fickótól, csak mert kinyitotta neki a sörét :D

Ültem Gábor trénerjének (Johannes, afrikai) a kocsijában, 1973-as Pontiac, igazi régi amcsi hajó, billeg a kanyarban és zabálja a benzint, ja meg 4 literből kihoztak cirka 200 lóerőt nyolc hengerből. Amúgy nagyon kényelmes, tágas, igaz az orrát nem láttam még belülről akkora. Gábor elöl terpeszkedett, rengeteg a tér. Ja és van benne súlyérzékelős biztonsági öv szenzor, addig nem indul az autó míg nem vagy bekötve. Ügyes kis ketyere egy ilyen régi vastól!

Bulizni még nem voltunk, sok a tanulnivaló, és kocsi nélkül necces, Zsófit nem nem akarjuk állandóan ugráltatni – ja meg most nem akarunk piára költeni szórakozóhelyen.

A benti menza nem rossz, ettem már finomat, a hamburger isteni, akkor mint egy benga whopper, és csak 1,6 dollár! A Burgerkingben is ettem már, 1,05 dollár volt az alapburger és nagyon finom, jobban megéri mint 4 dollárért egy big mac...én és Gábor akkor is jobbakat főzünk. Csináltam almás csirkét ami nagyon tetszett a népeknek, most tojásos majonézt, múltkor paprikás krumplit (5star 5 diamond lett!), még a meggyleves a listámon van. Állítólag van messze egy német pékség ahol árulnak kenyeret (igen, KENYERET), téliszalámit, zsírt, meg europid ételeket. Ha lesz kocsink megejtjük.

Bank: wells fargonál nyitottam számlát, mert közel volt és ingyenes, ami mint kiderült nem is épp ingyenes, szóval átmegyünk majd másik bankhoz ami kb.ugyanezt tudja. A bank(ok)kal kapcsolatban eddig: ritka inkompetens balfaszok a beszámolók szerint. A magyar bankok kilométerekkkel előrébb járnak e tekintetben. Sorolom: számlanyitás: másfél óra (és köteleznek megtakarítási számlára is), netbankban nem tudok állítani kártyalimitet (?!), felhívom az ügyfélszolgálatot, ott sem lehet, csak azért mert NEM, SEMMI indoklás (?!), be kell telefonálni ha másik államban akarod használni a kártyád, minden szarért díjat számolnak fel, néha régóta itteniek szerint randomban letilt a kártya, meg nem működik vele az ATM, szóval fincsi. Átmegyek majd másik bankhoz. Ja a másik kedvencem a csekkezés: a lakbért se kp-ban, se banki utalással nem intézhetjük el (ez nem a bank hibája mondjuk)(amúgy is 15 dollár a belföldi utalás), be kell menni bankba betenni a pénzt (vagy legyen zseton már a számlán), aztán kérni kell csekket (sokat, hogy ne kelljen visszajönni...), azt kitölteni és odaadni a lakópark ügyintézőjének. Aztán ő elmegy a bankba, ahol egy napig tart, mire lecsekkolják, vajon tényleg van e pénz a számlámon (amit csekkre írtam),vagy azóta mondjuk beszaladtam kivenni a pénzem a számláról míg ő ideér. Ha tényleg ott a pénz, akkor utalják át neki/adják kezébe. Hát nem csodálatos és kézenfekvő? :)

Volt Tonynal Suit Up party (beöltözős-kiöltözős), nem tudtam menni, éjszakás voltam. Hál Istennek jött értem a trénerem a kis VW Bogárjával :) 

Az új szerzemény

Éjszaka alig volt munka, gyakoroltunk meg dumáltunk, aztán reggel 7 kor haza is engedtek (hajnali 2.30-ra mentem, öröm volt a kelés). Amíg bent voltam, a lányok a kis csini ruhájukban hazacipeltek két rugós teraszszéket, behúzták valami esti lomtalanításból, nagyon vicces lehetett ahogy magassarkúban húzzák :D Amúgy tök jók, igaz egy festés és porolás rájuk fér. 

Na ennyi voltam, most egy ideig nem fogok tudni írni, nem lesz szabim egy ideig, puszi-pacsi kinek melyik :) 

Training

Sziasztok! Kb egy hétnyi eltolódás lesz a bejegyzések és valós események között, egyszerűen nincs időm rá, hogy mindent azonnal kiírjak, csak gyors jegyzeteket készítek, szóval nézzétek el nekem ezt :)

Havazott, fura itt az időjárás, tök random, állítólag néha nyáron is havazhat, de sebaj, bebújunk a lenti medencébe egy dinnyével és onnan élvezzük majd nyáron :D , az itteniek hozzászoktak, egyeseknél 10 fokban már előkerül a papucs és térdgatya...

Voltunk "szomszédoknál", többi magyarnál itt a lakóparkban, jó a társaság, ők nem voltak ilyen szerencsések, alig van cucc a lakásukban, majd craigslisten (ottani expressz.hu) szereznek ingyen kanapét (tényleg van! - igaz szakadt meg spártai de pár hétig megteszi). Jut eszembe, találtunk egy Nike fém golfütőt a gardróbunkban, igaz kissé karcos, de csak ér egy szebb összeget a hely zaciban :) Majd ebay-en megnézzük mennyit érhet.

A piák többnyire drágák, de nagyon, és az átlag sör kb 33cl, találtam Krönenburg 1664-et, a kedvenc söröm (igaz ez nem Blanc), cirka 10-12 dollár 6x33 cl...az átlag helyi sör 6db kb.7-9 dollár. Sangria 15 dollár 1,5 liter. Jack Daniels jó "hazai" (USA) portéka kb.4-5000ft, a többi "imported" több, szóval húzós.Vagy pusztán rossz helyen néztem.

Lottóztam, még egy találat és nyerek 3 dollárt :D Bár olyat is hallottam, csak itteni állampolgároknak lehet, na mindegy, Vegasban úgyis bankot robbantunk :D

Munkahely:

Megjött a transzfer

Transzferbusz jött értünk az apartmanhoz melóba menet, ilyen fekete Szupercsapat busz, igaz ezúttal nem Rosszfiú vezette, mindig más sofőr jön, múltkor egy marine (tengerészgyalogos) srác vezette, full jó arc volt, kirakott boltnál (aztán onnan megint séta haza).

A szálloda The Broadmoor (http://www.broadmoor.com/), 5star 5 diamond, nemsoká 100 éves lesz, über-elit-sznob extra, elképesztő nagy, rengeteg teremmel, utóbbi két napban (hétfő-kedd) tréning volt, általános infók, egy kis agymosás és reklám, de legalább vidám a hangulat, egyelőre nem nyilatkozom milyen az egész, úgyis ez idővel alakul ki majd, a kezdeti benyomás nem lényeges itt. Mindenféle elit forma megfordult már itt, soknak kinn is a képe egy folyosón.(Gábor: járt itt Charles Bronson :D) Állítólag egyik legjobb szálloda USA-ban, saját tava van híddal, vagy 7-800 szoba, moziterem (mi ingyen használhatjuk), rengeteg bolt, shop, halom extra étterem, bár, külön "nyaralónegyed" hátul, rakás golfpálya, wellness-központ, állatkert (az alapító forma hozatott lámákat meg tevét meg mindent keletről), business terem, halom óriási előadóterem, bálterem, meg egy legfelső kategóriás egyedi étterem. Egyszóval tényleg minden van itt, felér egy városrésszel az egész, mindez a hegy lábánál, gyönyörű tájon.

The Broadmoor

A training kapcsán pár érdekesség: rengeteg itt is a ferdeszemű, mint kiderült nem vietnámiak, hanem Fülöp-szigetekről jöttek, de úgy voltak kiöltözve a csajok mikor felvettük őket a szállásukon a kisbusszal, mint egy thai-masszőr delegáció. Állítólag nagyon fontos mindenkinek köszönni és "How are you?"-zni, lesni a vendég minden baját-vágyát, extra illedelmesnek lenni, stb. Meglátjuk milyen lesz ez a gyakorlatban. Többi magyar szerint többnyire tényleg jó a hangulat bent, meg ugye amcsik többnyire elég közvetlenek, spanolnak folyton. Érdekesség: a tréner szerint itt megtagadhatjuk a pia kiszolgálását a vendégtől ha már látjuk hogy rezeg léc, és ki fogja ütni magát, esetleg később máshol balhét csaphat, ha meg készül előbújni a rókacsalád akkor végképp. Többen is mondták, hogy itt tengerszint felett kb.1500-1800 méteren jobban beüt a pia, kevesebb is fejreállást okoz. A legjobb: zaklatás (verbális) és szexuális zaklatásról is volt előadás :D Előtte Safety Sandy (?!) tartott előadást, hogy vigyázzunk magunkra, mert egy karcolás is drogtesztet és szondázást von maga után – feltéve ha jelented vagy valamelyik spicli feljelent. (bizony a "jómunkásember" köteles feljelenti a füvező srácokat, sérüléseket, lopást, stb.) Ja és kaját se legálban se zsebben tilos kivinni, azért kirúgás jár, ezért szépen kiöntik azt az elképesztő halom finom kaját (itt azért pár fokkal jobb, mint a Walmart) – nehogymá' a hajléktalanoknak vagy a dolgozóknak adnák.... ááá... A menza is fizetős, ez azért gáz ezek után.... a tréningre visszatérve: Safety Sandy indított egy Safety tánccal (?!), azt hittem ez valami kabaré :D Szóval vártam, hogy Szexuális Zaklatás Panda fog énekelve-táncolva előadást tartani, de ez valamiért elmaradt és csak egy kisfilmet néztünk meg.

Voltam bankban, állítólag sok baj velük itt, remélem nekem nem lesz, az ügyintéző-csajszi jófej volt, végigröhögtük a villámgyors 1,5 órás számlanyitást, kibeszéltük a magyar cigányhelyzetet, ő az itteni mexikóiakat, meg mesélt valami helyi burzsoá-cigány esküvős műsorról, mire én hozzátettem, hogy az a hajmeresztő dráma-cirkusz valószínűleg nem megrendezett, ismerős nálunk :D South Parkot is kibeszéltük :D Tőle tudtam meg, hogy tényleg létezik fenn a hegyekben egy ilyen hely (sajnos a térképen nem találom). Lehet elzarándokolunk majd Danival.

Nagyon fáradt vagyok, de ehhez itt hozzá kell szokni, főleg ha beindul a hajnali kelés... voltunk már a helyi kondiban, az is van itt az apartman mellett, ingyenes, 2 perc séta, készülni kell a 15kg-s vastálak lépcsőn való mozgatására...

Welcome to America!

Lakás és lakótársak

Szobánk

Nappalink

Kilátás az erkélyről

Szóval a hosszú út után sikerült aludnunk kb. 5 órát, szóval kissé cefettül voltunk. A lakás naggggyon pöpec, mi vagyunk a legszerencsésebbek, ugyanis legalább 3-4 év holmiját hagyták ránk az előzőleg itt lakó csapatok (a legutolsó csapat magyar volt, egyik lakótársam ismerte őket innen lett a mienk hál Istennek!). Van itt MINDEN: egy halom kaját hagytak, egy halom fűszert (sok a magyar közte), egy halom vegyszert, csomó kacat, pl.everlast bokszkesztyű (!) vadi új, szerszámkészletek, bőröndök, ruhafogasok, 3 kg nyomtatópapír, TV, 5.1 házimozi (!), 2.1 számítógép hangfal, legalább 50 tányér és kés, halom evőeszköz, konyhai kisgépek, fasza kanapék, van klíma, padlószőnyeg (jól feltölt és mindig szikrázik a kezem :D), ágyak, bútorok, minden. Nagyon kellemes  meglepetés volt. Ja és kb.120 nm, 3 hálószoba, ebből mienk a legnagyobb, de egyben leghidegebb is, 2 fürdő van, ebből egyik a mienk Gáborral, és mindenkinek saját gardróbja van (mienk egy szobával felér).

Kilátás szobánkból

Öten fogunk lakni, én, szobatársam Gábor, akinek nagyon örülök mert nagyon jó arc, házias, szorgalmas, lehet vele beszélni, csomót röhögünk, tök jól kijövünk :) Zsófi van még itt, ő vette át a lakást, kb. 2 hét és jön a barátja, András, ők ketten fognak aludni egy szobában, illetve még Zsuzsi jön, ő egyedül lesz a kisszobában. Már mindenkivel találkoztunk Pesten egy kávézóban, meg a jövendőbeli magyarokkal is volt már találkozó, össz. kb.30-40-en leszünk kint itt dolgozni magyarok, szinte mind egy kupacban, egy apartman-komplexumban, mind BGF-esek (csak ők jöhetnek). Kár, hogy nagy részük később érkezik, pl.április-máj-nyár....na mindegy, addigra már mehetek én is eligazítani őket :) A társaság eddig szuper, segítőkészek az itteni magyarok. Tiszta barátok közt lesz itt, mindeni jár át mindenkihez, és mindig történik valami eksön. Most még ideiglenesen itt lakik a kisszobában Dani, ő is jó arc, akit egy gettóból költöztettünk el, mert állítólag nagyon gáz emberek laktak körülötte, egyedül jött ki totál más környékre került mint mi. 

Én és Gábor kezdésnek takarító-maratont szerveztünk, a konyha és fürdő tiszta mocsok volt, és még most sem végeztünk. Az itthagyott porszívó egy kalap szar, nem szív pedig egy óráig pucoltuk a tartályt meg a filtert, csak a legkisebb fejjel működik...és még most se végeztünk, igaz az eredmény szemmel látható. Míg van időnk addig kell rendet teremteni. Az apartman afféle "újabb"sorház jellegű, rengeteg van belőle itt, amúgy itt kb.mindenki apartmanban lakik, minden sarkon van egy. A "belvárostól" messze vagyunk, kb.5 km.

Első benyomások Amerikáról

 Második napon (péntek) már menni kellett ügyintézni, konkrétan telefont és bankszámlát, főleg az előbbit mert a nem akartam horribilis otthoni számlát a magyar telefonomra.Első szembetűnő dolog: itt minden nagy. Véleményem szerint túlságosan is. Óriás autók (kb.3 féle autó van itt: V8-as terepjáró pickupok, sedan családi autók, illetve olcsóbb-drágább sportkocsik), óriási utak, óriási távok, óriási kiszerelésű termékek, stb.

Külváros

Szomszéd strici autója

5.7L Benzintemető

 Ez főleg akkor ütött be, amikor gyalog (akkor még nem vett Zsófi autót) bementünk a városba. Mindenki azt mondta rossz ötlet, de mivel egészen pontosan nem is tudtuk, hová megyünk, nem akartunk 100 $-t eltaxizni... meg hát ugye fiatal sukár legények vagyunk, mit nekünk egy kis walk trip :D Így tettünk meg aznap cirka 13km-et... ebből 3km körözés volt, mert nem jó címet írtunk fel (per pill még mindig a szomszéd netjét kölcsönözzük és nagyon gyenge a jel, folyon megszakad, épp h 1-1 üzenetet el lehet küldeni FB-n), nem tudtunk tisztességesen utánajárni hová kell menni. Nagyon bosszantó, hogy 5 percet kell állni egy lámpánál, szóval a végére szaladgáltunk át a piroson, leszartuk a lámpát (ahogy minden amerikai kb.). Mondjuk a 8 sávos úton inkább megvártuk, az már tényleg veszélyes. Ja igen, kb.csak mi voltunk gyalogosok az egész városban , meg pár csöves volt még a járdán. Egy röpke pisiszünetet meg akartunk ejteni egy eldugott helyen ahol nem lincselnek meg miatta :D, de az egyetlen értékelhető hely egy híd alja volt, ahonnan kimenekültünk mert egy tucat csövi lakta. Először eltévedtünk a rossz cím miatt, tök mérges voltam, mert gps-szel mentünk, de nem volt ott a bank, és mindenki mást mondott, h merre induljunk, és hát ugye itt csak átkelni 3 úton és menni három "utcát" 1 óra... (utcatáblák aprók az utak méretéhez képest, előbb át kell menni h lássuk melyik az). Szenvedésünk közepette betértünk egy mekibe (ezúttal vesztettem a Burgerking vs Meki kő-papír-ollóban), 20 percet vártunk, épp káosz volt, pedig alig voltak vendégek, szegények mint a hangyák úgy dolgoztak, mégis tetű lassan jött ki a rendelt Big mac, ami pont olyan volt, mint otthon, csak itt 4 $-ért... aztán sikerült elárasztanom a mosdót a piszuárral mert lehúzáskor derült ki h be van dugulva, szólva menekültünk is :D A belváros nem olyan durva, mint pl.New York, 1-1 magasabb irodaház akad de nincs több. Rengeteg bolt, étterem, a külváros ahol mi lakunk meg csupa bevásárlóközpont, kb.mint az M0-ás mentén mennénk outlet centerekben, egy kupacban óriás parkoló mentén minden ami kellhet, főleg étterem. Úgy látom itt nem divat főzni. 

Colorado Springs belváros

Állítólag rengeteg a vadállat, folyton lejönnek kukázni meg lejmolni a városba. Én még semmit nem láttam, de már sokan láttak őzet, szarvast (tök higgadt urbanizált állatok), nyuszit, medvét, hegyi vadmacskát, és persze mókust (http://www.youtube.com/watch?v=SSUXXzN26zg ), főleg a szálloda területén nyüzsögnek hatalmas mennyiségben. A lakásunk melletti mosodára amit használunk ki van írva, hogy ne etesd a medvéket, mert cukik de veszélyesek. Állítólag a mosómedvék is szeretnek a kukákban szelektálni. A mókusakat sem szabad etetni mert lehet megharap és ha fertőzött akkor gáz van. Szóval a spejzban talált romlott, etetésre szánt popcornt inkább kidobtam, nehogy még megtaláljon valami AIDS-es vagy tripperes mókus, aztán még itt herpesszel megyek haza :D... A medvék elől elvileg nem szabad futni mert baromi fürgék, a hegyi macskák meg nagyon veszélyesek, egyszer a szálloda játszóteréről elvitt egy kisgyereket egy ilyen dög. Szóval lehet gázsprayvel járok majd dolgozni.

Ami az embereket illeti, első benyomások: csúnyák és igénytelenek, de kedvesek, mosolygósak, és segítőkészek. Simán elbeszélgetnek idegenekkel, ismerkednek, megy a social building, nyitottak és érdeklődőek, főleg ha hallják, hogy nem vagyunk helybéliek. Már többször is felkeltettük az érdeklődésüket random embereknek. Biztos kíváncsiak, hogy honnan jöhetnek az ilyen kongó bantu nyelvet beszélő, de mégis fehér emberek. Vidámak, haverkodnak, lazulnak, de nem tudni ez csak felszínes színjáték-e, vagy őszinte optimizmus és nyitás mások felé. Még a csövesek is integetnek. Zsófi összespanolt egy helyi csávóval, Wes (Wesley), nagyon jófej, segítőkész, hozott Gábornak téli kabátot a hirtelen jött hó után (amúgy sütött nap és 15 fok volt az elején). Mondta, hogy egyedül költözött ide, és tudja milyen szar, neki is mindenki segített, ezért ő is nekünk. Egy halom embert ismer a városban. Majd mi is összespanolunk vele. Van stukkere is, majd kölcsönkérjük gengszterkedni. Najó csak célba lőni. :D De ha egy AK akad a garázsában azt is kipróbáljuk. Amúgy itt Coloradoban legális a fű (ezt nemrég engedélyezték), termeszti is ezerrel a srác, állítólag méretes gyeptelepe van.

A kaják:

Elvittek minket Walmartba, az az itteni madaras teszkó, árak szinte otthoniak, ha nem épp drágábbak (más boltban is). A kaják pocsékak. MINDEN fel van fújva, mindent a szemnek, belül meg alig van ízük, tiszta GMO és műanyag a 80%-a. És mindennek olyan "100% natural" színe van, mintha egy manga rajzfilmből lépett volna ki. A majonéz olyan mint a fülzsír, földobom a plafonra és ottmarad kb, és még van képük ráírni 64-es betűmérettel, hogy REAL majonéz. Ja és persze minden 100% natural és 30 féle vitamin van hozzáadva – a 40-féle vegyszer és adalék mellé. Ilyen a mustár is, pedig majdnem világít a sötétben olyan rikítósárga színe van, ízre meg ecetes víz. A tejföl nem rossz, a hagyma emberfej nagyságú, a kenyerek és pékáruk drágák és mosogatószivacs állagúak, szóval csak pirítóst ettünk eddig. A csirkemell finom volt, sütöttem sajtos-fűszeres csirkemellett, most franciasalátát rittyentettem, nem volt rossz, de kell még sok tejföl bele. Majd főzünk Gáborral mindenfélét ha lesz még erőnk a későbbiekben, ő is otthon van a konyhában, csak ilyen silány hozzávalókkal elég nehéz, de megoldjuk. Azért egy jó helyi steaket majd beverünk ha megjön az első fizu :) 

Na ennyit mára, remélem elég részletes volt, mindenkit üdvözöl az USA-ból: 

Colorado Kid

Kiutazás

Sziasztok! Na végre valahára eljutottam odáig, hogy elkezdhetek írni ide is, és megoszthatom veletek mi is történt/történik velem épp idekint.

Amúgy a blog külleme elég tré, majd berakok valami hangulatos hátteret ha nagyon ráérek :)

Egyelőre tennivaló bőségesen akad, sosem unatkozunk, mindig van mit takarítani itthon, elintézni a kötelező köröket, főzni, vásárolni stb. És még nem is dolgozom... majd hétfőn megyek be először. Mára (márc.24) nem sokat terveztem, így ma tudok írni, de valszeg ritkán fogok írni ha beindul minden, majd mindig megosztom Facebookon ha van új bejegyzés.

 Akinek még nem mondtam, íme röviden a szitu: idén márciustól kijöttem USA-ba dolgozni gyakornokként, de már végzett diplomásként. Mint megtudtam államvizsga délutánján Valitól (évfolyamtárs, ő már a kötelező gyakorlatát is itt kint csinálta 2 éve), van ilyen lehetőségem még diploma után 1 évig, ezért éltem a lehetőséggel. Eddig abszolút nem fordult meg a fejemben a külföldi kiruccanás, de most kattant bennem valami, és rájöttem, hogy ez nekem jó lesz most, és ideje kicsit világot látnom. Több ismerősöm is volt Erasmuson meg sokan csinálták külföldön a gyakorlatukat, rengeteg élménnyel gazdagodtak (ki jóval ki rosszabbal), és ez eddig nekem kimaradt az életemből. Döntésem mellett szólt még, hogy magyarokkal lakom együtt, jó környéken, kb.össz.40-en leszünk itt egy placcon, ha kiért mindenki (szinte mindenki máskor kezd, páran csak nyáron). A város, ahol lakom Colorado Springs, Colorado állam, itteni mércével aprócska város, cirka 600 000-en lakják egy Budapest méretű területen, igaz elég szellősen. Szóval nem egy retkes nagyváros. A munkahelyem egy helyi ötcsillagos szálloda lesz, a The Broadmoor, állítólag hatalmas, mint egy kisebb városrész, és itt leszek előreláthatólag fél évig szobai felszolgáló (room server), a hírek szerint kellemes fizuval, na de azt majd később. Kezdjük Ádámtól és Évától.

Március 20-án indult a gépem reggel 9.40-kor Budapestről. Kicsit hosszú lesz, mert vagy 23órát repültem (és még nem ültem tengerentúli járaton).

Viszlát Budapest!

Szépen ki is értünk családdal időben, (több, mint 2 órával előbb) , viszont nem gondoltam volna, hogy a reptéren(eken) ennyire gyorsan elszáll az idő. Kényelmesen eszegettem még egy kicsit check-in után még a fémdetektor előtt, mondván simán átbattyogok és leülök a repülő tövében, erre épp, hogy maradt időm elmenni wc-re... pedig az itthoni reptér még kicsi. (mondjuk sztem bemondják az ember nevét, ha nem érne oda, szó nélkül talán nem lépnének le) Swissair-rel utaztam, nagyon pöpec ks gép volt, talán A319, közepes méretű, belül kellemesen tágas, meg az én soromban csak 1 ember ült, szóval két székem volt :) Amúgy magyar volt a fickó és elég mufurc... bár én is elég fáradt voltam meg nem voltam valami jól, hörcsög módra bekajáltam egész napra (de legalább később már nem fájt a gyomrom), szóval nem sokat kommunikáltam. Főleg, miután bemondták, hogy fél órát késik vmi nagy forgalom miatt, és így megint csak 1 órám volt Zürichben átszállni. A zürichi reptér óriási, de szép új, érkezéskor tudtam semmire nem lesz elég 1 óra, főleg ha rossz irányba indulnék el. Amúgy Svájc létére azt hittem, valami tibeti reptérre érkeztem, mert tele volt négerekkel és kínaiakkal, hihetetlen mennyiségben.

Zürich felett

Retyóra nem jutott idő, kaját meg nem tudtam venni, mert lövésem nem volt hol érnek véget a kapuk és ülhetek már le nyugodtan. Ide is kb indulás előtt 10 perccel érkeztem leizzadva... a gép nagyon kellemes volt – az elején. A330-300, külsőre vetekedett Austin Powers Jumbo Jetjével :D , belül is 2-4-2-es széksorok, és vagy legalább 150 hely.

Íme a  Jumbo Jetem!!! Klaafaaa!!! :D

Elöl a business class-on fekhetnek az emberek, meg van laptoptöltő, éjjeli szekrény vagy micsoda, meg csomó úri huncutság, viszont én beértem egy economy class-szal :) Itt már ülni kell (dönthető), volt usb töltő, mozi a fejtámlában új filmekkel, ja és persze ablakhoz kértem a jegyem, így tudtam fotózni. Gyönyörű ott fent a kilátás.

Északi-sark felett - najó csak Kanada

Vattacukor mezők

Gyönyörű és hideg!

Amúgy modern gép létére a zajszint felért egy bkv-s ikarusszal, és gyakran húzott be a hideg – bár ez utóbbi megbocsátható tekintve a kinti -50 celsius fokot. A mellettem ülő fickó nem volt egy Tyler Durden, kb meg se szólalt egész úton, szóval el is aludtam mellette – volna, ha nem lett volna minden bajom a 9 óra üldögéléstől.

Messze a legérdekesebb utazótársat fogtam ki...

Amúgy pont ahogy Edward Norton megmondta a Harcosok klubjában, itt mindenből adagokat kapunk: 1 kispárna, 1 takaró, 1 fülhallgató, 1 hányós zacsi, 1 svájci csokis péksüti, 1 moderált adag ebéd (5 óra repülés után életet mentett! - és egész ehető volt, még a lábszagú sajt is), több adag üdítő, és az elmaradhatatlan svájci csokifalatka.A stewardessek aranyosak voltak, még a takarót is engedték lenyúlnom :) 9 óra vergődés után magyar idő serint kb 22-kor értem Chicago-ba, ami felülről egy gyártelepnek nézett ki.

Chicago USA

A reptér meg akkora kb., mint fél Csepel, metró szállít az egyes pontok között, és temérdek ember van. 2 órát álltam a határnál, óriási tömeg volt, és MINDENHOL japók meg kínaiak meg sárgák meg stb... szerencsére tudtam beszélni egy kanadai párral, de nem sok érdemlegest tudtak mondani. A határőr elég flegma volt, de lepecsételte a papírom, a vámnál igen mondtam a kajára (a kanadaiak beparáztattak), de szerencsére épp buliztak a vámosok a fémdetektornál, így rá se néztek a pirospaprikámra meg téliszalámimra :D Még egy óra séta jött, kapuk meg papírellenőrzés, blablabla, aztán vééééégre maradt 1 órám tisztességesen elmenni mosdóba, arcot mosni, és enni egy  amerikai burgert valami Blackhawksban jó kis 14 dollárért, de nem érdekelt, kiégett már a belem, muszáj volt, és ha már lúd legyen kövér. Jól esett, de várni kellett rá vagy 15 percet, szóval ezt is hörcsög módjára ettem meg, mert megint épp, h odaértem az utolsó géphez. Ez már egy "légi busz" volt, kb 40 fős pici Canadian Air Jet vagy mi (United), nagyon csinos fekete stewardessel :) Már sötét volt és gyalog kellett menni a géphez, kegyetlen hideg szél fújt... a gépen végre aludtam egy órát valami kommandós cowboy mellett – ja és most késtünk 1 órát mert félig lefagyott a gép szárnya, várni kellett még valami mosogatólével (fagyálló) körbe lefröcskölik. Magyar idő szerint kb másnap hajnali 6-ra értem Colorado Springsbe, ahol már Gábor szobatársam várt aki már 1 órája ideért a Lufthansával. (nem tudtunk egy géppel jönni) Ez a reptér is nagy (félig katonai reptér ha jól tudom), de itt már egy lélek se volt, ugyanis itteni idő szerint este kb.23 volt. Beültünk az első taxiba aki a kalkulált ár duplájáért elvitt minket a szállásra. Már Zsófi lakótársunk (aki elsőként ért ki és vette át a lakást) várt ránk, épp valami bulit csaptak a helyi magyar csajokkal, bemutatkoztunk, ittunk egy gyors páleszt (Gábor azt is hozott a lekvár és paradicsommagok mellett), aztán pihenés gyanánt szobát és ágyakat rendeztünk hajnali 1-ig. Gyors kő-papír-ollóval sikerült megnyernem a franciaágyat, ami mint kiderült párszor már le lett hányva, dehát semmi sem lehet tökéletes :D Legalább volt elég takaró-párna-ágynemű stb, így nem látom a hányást többet :D Zsófi volt olyan aranyos és csinált kaját, így teli pocival alhattunk el kb. 26 óra fenntlét után.