Kiutazás

Sziasztok! Na végre valahára eljutottam odáig, hogy elkezdhetek írni ide is, és megoszthatom veletek mi is történt/történik velem épp idekint.

Amúgy a blog külleme elég tré, majd berakok valami hangulatos hátteret ha nagyon ráérek :)

Egyelőre tennivaló bőségesen akad, sosem unatkozunk, mindig van mit takarítani itthon, elintézni a kötelező köröket, főzni, vásárolni stb. És még nem is dolgozom... majd hétfőn megyek be először. Mára (márc.24) nem sokat terveztem, így ma tudok írni, de valszeg ritkán fogok írni ha beindul minden, majd mindig megosztom Facebookon ha van új bejegyzés.

 Akinek még nem mondtam, íme röviden a szitu: idén márciustól kijöttem USA-ba dolgozni gyakornokként, de már végzett diplomásként. Mint megtudtam államvizsga délutánján Valitól (évfolyamtárs, ő már a kötelező gyakorlatát is itt kint csinálta 2 éve), van ilyen lehetőségem még diploma után 1 évig, ezért éltem a lehetőséggel. Eddig abszolút nem fordult meg a fejemben a külföldi kiruccanás, de most kattant bennem valami, és rájöttem, hogy ez nekem jó lesz most, és ideje kicsit világot látnom. Több ismerősöm is volt Erasmuson meg sokan csinálták külföldön a gyakorlatukat, rengeteg élménnyel gazdagodtak (ki jóval ki rosszabbal), és ez eddig nekem kimaradt az életemből. Döntésem mellett szólt még, hogy magyarokkal lakom együtt, jó környéken, kb.össz.40-en leszünk itt egy placcon, ha kiért mindenki (szinte mindenki máskor kezd, páran csak nyáron). A város, ahol lakom Colorado Springs, Colorado állam, itteni mércével aprócska város, cirka 600 000-en lakják egy Budapest méretű területen, igaz elég szellősen. Szóval nem egy retkes nagyváros. A munkahelyem egy helyi ötcsillagos szálloda lesz, a The Broadmoor, állítólag hatalmas, mint egy kisebb városrész, és itt leszek előreláthatólag fél évig szobai felszolgáló (room server), a hírek szerint kellemes fizuval, na de azt majd később. Kezdjük Ádámtól és Évától.

Március 20-án indult a gépem reggel 9.40-kor Budapestről. Kicsit hosszú lesz, mert vagy 23órát repültem (és még nem ültem tengerentúli járaton).

Viszlát Budapest!

Szépen ki is értünk családdal időben, (több, mint 2 órával előbb) , viszont nem gondoltam volna, hogy a reptéren(eken) ennyire gyorsan elszáll az idő. Kényelmesen eszegettem még egy kicsit check-in után még a fémdetektor előtt, mondván simán átbattyogok és leülök a repülő tövében, erre épp, hogy maradt időm elmenni wc-re... pedig az itthoni reptér még kicsi. (mondjuk sztem bemondják az ember nevét, ha nem érne oda, szó nélkül talán nem lépnének le) Swissair-rel utaztam, nagyon pöpec ks gép volt, talán A319, közepes méretű, belül kellemesen tágas, meg az én soromban csak 1 ember ült, szóval két székem volt :) Amúgy magyar volt a fickó és elég mufurc... bár én is elég fáradt voltam meg nem voltam valami jól, hörcsög módra bekajáltam egész napra (de legalább később már nem fájt a gyomrom), szóval nem sokat kommunikáltam. Főleg, miután bemondták, hogy fél órát késik vmi nagy forgalom miatt, és így megint csak 1 órám volt Zürichben átszállni. A zürichi reptér óriási, de szép új, érkezéskor tudtam semmire nem lesz elég 1 óra, főleg ha rossz irányba indulnék el. Amúgy Svájc létére azt hittem, valami tibeti reptérre érkeztem, mert tele volt négerekkel és kínaiakkal, hihetetlen mennyiségben.

Zürich felett

Retyóra nem jutott idő, kaját meg nem tudtam venni, mert lövésem nem volt hol érnek véget a kapuk és ülhetek már le nyugodtan. Ide is kb indulás előtt 10 perccel érkeztem leizzadva... a gép nagyon kellemes volt – az elején. A330-300, külsőre vetekedett Austin Powers Jumbo Jetjével :D , belül is 2-4-2-es széksorok, és vagy legalább 150 hely.

Íme a  Jumbo Jetem!!! Klaafaaa!!! :D

Elöl a business class-on fekhetnek az emberek, meg van laptoptöltő, éjjeli szekrény vagy micsoda, meg csomó úri huncutság, viszont én beértem egy economy class-szal :) Itt már ülni kell (dönthető), volt usb töltő, mozi a fejtámlában új filmekkel, ja és persze ablakhoz kértem a jegyem, így tudtam fotózni. Gyönyörű ott fent a kilátás.

Északi-sark felett - najó csak Kanada

Vattacukor mezők

Gyönyörű és hideg!

Amúgy modern gép létére a zajszint felért egy bkv-s ikarusszal, és gyakran húzott be a hideg – bár ez utóbbi megbocsátható tekintve a kinti -50 celsius fokot. A mellettem ülő fickó nem volt egy Tyler Durden, kb meg se szólalt egész úton, szóval el is aludtam mellette – volna, ha nem lett volna minden bajom a 9 óra üldögéléstől.

Messze a legérdekesebb utazótársat fogtam ki...

Amúgy pont ahogy Edward Norton megmondta a Harcosok klubjában, itt mindenből adagokat kapunk: 1 kispárna, 1 takaró, 1 fülhallgató, 1 hányós zacsi, 1 svájci csokis péksüti, 1 moderált adag ebéd (5 óra repülés után életet mentett! - és egész ehető volt, még a lábszagú sajt is), több adag üdítő, és az elmaradhatatlan svájci csokifalatka.A stewardessek aranyosak voltak, még a takarót is engedték lenyúlnom :) 9 óra vergődés után magyar idő serint kb 22-kor értem Chicago-ba, ami felülről egy gyártelepnek nézett ki.

Chicago USA

A reptér meg akkora kb., mint fél Csepel, metró szállít az egyes pontok között, és temérdek ember van. 2 órát álltam a határnál, óriási tömeg volt, és MINDENHOL japók meg kínaiak meg sárgák meg stb... szerencsére tudtam beszélni egy kanadai párral, de nem sok érdemlegest tudtak mondani. A határőr elég flegma volt, de lepecsételte a papírom, a vámnál igen mondtam a kajára (a kanadaiak beparáztattak), de szerencsére épp buliztak a vámosok a fémdetektornál, így rá se néztek a pirospaprikámra meg téliszalámimra :D Még egy óra séta jött, kapuk meg papírellenőrzés, blablabla, aztán vééééégre maradt 1 órám tisztességesen elmenni mosdóba, arcot mosni, és enni egy  amerikai burgert valami Blackhawksban jó kis 14 dollárért, de nem érdekelt, kiégett már a belem, muszáj volt, és ha már lúd legyen kövér. Jól esett, de várni kellett rá vagy 15 percet, szóval ezt is hörcsög módjára ettem meg, mert megint épp, h odaértem az utolsó géphez. Ez már egy "légi busz" volt, kb 40 fős pici Canadian Air Jet vagy mi (United), nagyon csinos fekete stewardessel :) Már sötét volt és gyalog kellett menni a géphez, kegyetlen hideg szél fújt... a gépen végre aludtam egy órát valami kommandós cowboy mellett – ja és most késtünk 1 órát mert félig lefagyott a gép szárnya, várni kellett még valami mosogatólével (fagyálló) körbe lefröcskölik. Magyar idő szerint kb másnap hajnali 6-ra értem Colorado Springsbe, ahol már Gábor szobatársam várt aki már 1 órája ideért a Lufthansával. (nem tudtunk egy géppel jönni) Ez a reptér is nagy (félig katonai reptér ha jól tudom), de itt már egy lélek se volt, ugyanis itteni idő szerint este kb.23 volt. Beültünk az első taxiba aki a kalkulált ár duplájáért elvitt minket a szállásra. Már Zsófi lakótársunk (aki elsőként ért ki és vette át a lakást) várt ránk, épp valami bulit csaptak a helyi magyar csajokkal, bemutatkoztunk, ittunk egy gyors páleszt (Gábor azt is hozott a lekvár és paradicsommagok mellett), aztán pihenés gyanánt szobát és ágyakat rendeztünk hajnali 1-ig. Gyors kő-papír-ollóval sikerült megnyernem a franciaágyat, ami mint kiderült párszor már le lett hányva, dehát semmi sem lehet tökéletes :D Legalább volt elég takaró-párna-ágynemű stb, így nem látom a hányást többet :D Zsófi volt olyan aranyos és csinált kaját, így teli pocival alhattunk el kb. 26 óra fenntlét után.