Whatever

*Egy hete már, hogy hazajöttünk Californiából, hú hogy telik az idő! Sajnos nagyon el vagyok maradva a bloggal, igyekszem gyakrabban frissíteni, az utazást később írom meg.*

Cieann a telefonoscsajszi felajánlotta h elvisz minket Denverbe egy európai kajaboltba, meg körbenézünk mi ott a dörgés, meg elvisz vagy koreai (mert ő félig koreai félig spanyol) étterembe vagy egy didibárba (hooters, most nyitott Budapesten is). Nagyon aranyos csaj, mindig mosolyog meg segít, csomót röhögünk vele és minden nap tanítunk neki új magyar szót. És meg is tanulja! :)

Végre volt két szabadnap, lehetett pihenni, raktunk tüzet este a kályhába, tök jó hangulatot csinált, csomóan átjöttek iszogatni.

Most voltak takarítani, felnyalták a lakást vmi vegyszeres gőzporszívóval, egy fokkal szebb lett m volt, de tudom 3 nap múlva u.ilyen lesz, popcorn mindenfele, főleg a konyhában. Senkinek sincs se ereje, se ideje folyton rendet tartani, használjuk a lakást, ez van.

Néztünk autót, kéne már nagyon, autó nélkül nagyon meg van itt lőve az ember, múltkor csak a bankig tekertem el (15 perc) és csonttá fagytak a kezeim a jeges szélben (itt még nagyon nincs kedve jönni a "tavasznak") Az emberek többnyire igen motiváltak, h eladják a kocsijukat, 5ből 4 nem veszi fel a telefont de még a hangpostára sem reagál azt aznap tette fel a hirdetést... na mindegy egy nagyon pöpec autót kinéztünk múltkor (2000-es Acura TL), de túl szép volt az árához képest (harmadáron kínálták a többihez képest meg valami gond volt vele), szóval végül meg se néztük inkább.

Voltunk bulizni itteni egyik szórakozóhelyen, Cowboys a neve, 10 delláért éjfélig ingyen pia, meg van közös tánc, kicsit amolyan Morrisons 2 feeling, igaz annyira talán nem nagy. Vannak még más helyek is, azokat később nézzük meg. Azért itt már látni szép amcsi lányokat (igaz Broadmoorban is szép lassan előbújnak rejtekhelyeikről). Nem éreztem jól magam, nagyon fáradt voltam (meló után mentünk), és valahogy épp nem kattant a dolog.

Láttunk valami undorító mutáns állatot a lakásból kinézve a pusztában mászkálni, lefényképeztem aztán elvittük bevizsgáltatni a főnökünknek, hogy mi az izé ez. Végül én arra jutottam, hogy ez csak egy csupakabra lehet: a vérszívó éjszakai kecskeevő. Úgy néz ki, mint egy őz meg hiéna nászának hibrid keveréke. 

Nézd milyen gonosz a tekintete!

Néztünk autót megint, immár a személyes találkozóig is eljutottunk, ami bizony nagy cucc errefelé az eddigi tapasztalat szerint. A telefon többnyire dísznek van...  András elvitt kocsival, simán meg is találtuk GPS-szel, de amint megláttuk a csávót és a roncstelepet amivel szimbiózisban élt, tudtuk, itt bizony nem szarral dobálóznak. Ordított a bizalomgerjesztő helyzetről, hogy itt kocsikázás lesz :) Az autó egy bontószökevény volt, belül valaki olajos-szenes kézzel tapicskolta szét, kopott volt minden szeglete, itt ott hiányzott ez-az, belül lábszag és chipsdarabok, gumik kb.soha nem voltak cserélve rajta, szóval mellőztük. Mondja az hombre, semmi gond, van még itt neki sok izgalmas "autója", nézzünk rájuk. Meg is tettük. Nos, a röhögésért megérte. Volt még egy Ford Taurus kombi, ennek az volt a szpesölity-je, hogy cserélt váltója és motorja volt, igaz 3-asnál feljebb nem lehetett váltani, tehát a girhes garázs dolgozóinak sikerült takarékosra hangolnia. Mellé még bónusz a törött szélvédő és nuku index jobboldalt.

 A következő delikvens egy Mitsubishi Galant volt, tetszett az autó, kár h.4 különböző kereke és felnije volt, amiből az egyik defektes volt. Lógott a hátsó sárvédő, belül pedig az előző kreatív tulajok teletaggelték filctollal a műszerfalat (?!). Nem volt rádió, itt-ott egy-egy kóbor kábel, dísznek pár halálfej és egy utánozhatatlan szivárványos váltóbetét. Amúgy állítólag kiválóan gurul, de valamiért inkább kihagytuk... legalább Zsófi autóját megnézte 10 dollárért egy OBD-csatlakozós számítógéppel, és megtudtuk, nincs semmi komoly baja. Most látom csak, mennyire szuper autót vettek, és milyen korrekt áron. 

Voltam szaunában, szeretnék idekint méregtelenítő kúrát csinálni, rengeteg műanyagot eszünk, meg amúgy is terveztem már egy ideje rendszeresen eljárni. Este mentünk, inkompetens volt a recepciós, a regisztrációval 30 percig szaroztak, külön kellett szólni, hogy észrevegyenek h létezem, ráadásul nem engedték megnézni, csak miután kifizettük (valahogy lebomlott után a láthatatlan sorompó...) Csurgott az izzadság a padlón, pulcsis fószer telefonálgatott benn, feka csávó mezítláb flangált papucs nélkül, valami öreg nekiállt politizálni és lelőni se lehetett, a gőzkabinban olyan klórszag volt, mint egy gázkamrában , szóval új helyet keresünk. Legalább a pénzünk visszaadták.

Linda a supervisorunk lehet egyszer elvisz minket helyi erődbe, tud engedélyt szerezni, férje kiképzőtiszt, saját elmondása szerint imád üvöltözni és megpuhítani az újoncokat. Szeretnék tankokat fogdosni meg helikoptereket fotózni meg amit csak lehet. Meglátjuk mennyi időnk lesz rá, illetve mennyire lesz működőképes a dolog.

There's no more free SPACE on your harddrive

*Bocsánat a hosszas hallgatásért, nagyon el voltam havazva a tennivalókkal, így már vagy 10 napos csúszás van a valós események és a blogba írt bejegyzések közt, de igyekszem utolérni magam :) Kárpótlásként álljon itt pár (telefonnal készült) kép a munkahelyemről:

Vihar előtti csend

Étterem ablakából

Minden reggel ez fogad

Kilátás a golfpályára

Cottage = Nyaralók

Főépület (Main)  hajnalban

Cheyenne Lake

Főbejárat

Golfpálya

Dimenziókapu nyílt a Broadmoorban

18 órát dolgoztam utóbb, ebből 7 óra rendezvény, házibuli volt az egyik nyaralóban, és mi voltunk a felszolgáló személyzet. Most éreztem igazán először lecsapódni az egész napi terhelést. Úgy éreztem gerincen rúgtak. Ami a partit illeti, voltak becsicsózott milfek, sokat hahotázó rákvörös-fejű bekarmolt vállalatigazgatók, jó hangulat, és persze tengernyi pia. Az ő vidámságukból egy kicsi ragadt rám is :) Barbi szerint ennyire forgalmas buliban nem volt még bartender, én és Chris a piás üvegeket és maradékot szedtük össze, felért a végén egy gerinctornával – jut eszembe: az egyik lány az estisek közül room servicen megkapta az afterparty pia-szállítmányát, ami 650dollárnyi muníció volt, ebből 100 dollár volt a service charge, és még ígértek neki plusz 50% bónuszt ha fél órán belül kiviszi. Szerintem nem sikerült neki, nem volt minden sör a raktárban, pedig elfutottam még neki a Hotel Bar-ba az utolsó pillanatban...

Kezdek belejönni a munkába, már egész lendületesen megy, igaz még a számlázást tanulnom kell, meg kismillió kacat és dolog van amit nem árt tudni hol van és, hogy, mit miért meddig kinek stb., ja és megvolt az első tányértörésem, a hídon nem lendültem be eléggé az emelkedőn, a szél meg szépen alákapott a terítőnek, még jó, hogy nem voltam késésben és tudtam cserélni...vége a SPACE-nek , hazamentek az űrgolyhók, ennyi volt az év legnehezebb rendezvénye(i), fingatós volt, de azért túl lehetett élni. Amúgy véleményem szerint nem sok köze volt ennek az űrutazáshoz, mivel csupa olyan vállalat képviseltette magát, akik az USA légierejét szerelik fel (meg a fél világét) vadászgépekkel, lopakodókkal, bombákkal, rakétákkal, és minden egyéb földi jóval (Lockheed Martin, Northrop Grumman, Raytheon, BAE Systems,General Electric). Voltak itt katonatisztek is díszegyenruhában. Hogy nem csalt a megérzésem, azt két dolog is igazolta: volt egy páncélozott terepjáró (inkább tank) az egyik épület elé kiállítva, meg a szálloda előtti körforgalomnál páran transzparensekkel tüntettek: "új "térgörbítő meghajtást" (warp drive) űrfegyverek és halálsugarak helyett". Jól esett látni, hogy itt vannak ilyen tájékozott emberek is, akik sejtik már a lényeget, mi is mozgatja a fogaskerekeket a háttérben a rózsaszín cukorszirupos american dream mögött.(Érdekesség: az amerikai katonai költségvetés óriási, (az általunk is) befizetett adó jelentős %-a ezen cégek valamelyikénél landol...)

Raytheon termékek minden méretben a család összes tagjának
(légiharc-rakéta ; tankelhárító ;  távírányított bomba)

Locheed Martin F-22 Raptor

Northrop Grumman B-2

Ja és állítólag itt járt tegnap Sigony Weaver (Alien 1-4-ben szerepelt). Mondjuk ezt nem tudom miért épp egy taxistól tudtam meg.

Egy kis önismereti óra: érdekesen tapasztaltam magamon, h meglepően jól bírtam a 18 órát, viszont nem tudom hosszú távon mennyire fogom bírni az ilyen plusz 12 órás terheléseket. Nem csak fizikailag fárasztó (nagyon jó cipőt vettem, rugós betéttel, úgy érzem valóban használ!), sokkal inkább agyilag zsibbaszt, hogy annyit kell figyelni, és szinte mindig sietni kell időre.... most munka után is tucatnyi dologgal kéne foglalkoznom, bank, hozni ezt, venni azt, főzni valamit (mit is?), beszerezni x-et, elcserélni y-t, fizut számolni és beosztani, kocsit nézni, stb....

Megjött András is, Zsófi barátja, teljes a csapat, nehéz útja volt, kényszer éjszakáznia is kellett az egyik átszállásnál.

Voltunk zaciban, végre eljutottunk ide is, persze nem vettek meg semmit a portékánkból, pedig készültünk a barterezésre...., mert hát ugye hajszárítót meg golfütőt minek vegyenek, ők csak komoly dolgokkal foglalkoznak, pl.csavarhúzókészlet, betonfúró, bicska, hiányos hangfalszettek, szegélyvágó, hegedű, ugyebár csupa mindennapi használati cucc. Viszont kinéztünk egy nagyihűtőt Gáborral, hogy 5 főre kényelmesen elférjünk, olcsó volt, ki is fizettük ott a zaciban, de csak nem hoztuk haza – szerencsére. Észrevettem emeléskor, hogy ferde a konnektortűje. Mondom boltosnak, próbáljuk már ki, mégis be lehet e dugni egyáltalán. Ez még sikerült is, de a kompresszor nem búgott, ami rögtön gyanús lett, és 5 perc álldogálás múlva meg már égbekiáltóan gyanús lett... szóval a fószer szép csendben visszafizette a 40 dollárunk és átmentünk a túloldalra a másik konkurens zaciba, másik hűtőért. Én és Gábor átrohantunk az úton (Dani és András a sztoikusabb gyalogátkelőt választotta), de a szatyor nem bírta ezt a tempót és leszakadt, a turmixgép üvegpohara meg szilánkokra tört az úton :D Még szerencse, hogy a járdaszigetnél történt az incidens nem az út közepén, szerintem most törleszthetnénk pár évig néhány tucat gumit árát :D A konkurens zaciban is elküldtek, szóval új ötlet kell a kacatoknak. Az ottani hűtő úgy nézett ki, mint egy hidegháborús szovjet fegyveresszekrény (kulabarna?!), és a hátulja szét volt olvadva (?)...szóval a hűtővel új kört megyünk majd.

Ma jól tejelő nap volt, összeszedtem jócskán több, mint egy otthoni havi minimálbér felét (igaz ebből még levonnak adókat), igaz le is strapált, mert valami keresztény gigarendezvény volt 2000 fővel, amit külön vettem fel extrának estére. Amúgy a room service során eddig a legtöbb borravalót három gyerektől kaptam, 20 dollárt adtak, roppantmód meg voltam elégedve velük, a jövő generációjának (konkrétan a jövő 6 hónap generációjának) pontosan ilyen jól neveltnek kéne lennie :D

Amióta itt vagyok, nem is igazán tudatosult bennem, hogy Amerikában vagyok, néha nem is tudom eldönteni, hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom, mintha nem is velem történne ez az egész. Az időérzékem totál elveszett az elmúlt egy hétben, sötétben kelés és fekvés, egész nap munka, azt se tudom milyen nap van ma, és abszolút meg nem tudnám mondani az elmúlt pár napban mikor mi történt... felét eszem mint otthon, mióta itt vagyok, sokszor nem is vagyok éhes (nem is nagyon csábítanak az itteni kaják), onnan jövök rá, hogy enni kéne, hogy levert és erőtlen leszek. Többnyire ekkor derül ki visszaszámolva, h.már 8 óra eltelt, mióta ettem valamit.

Vicces sztori: egyik srác rányitott egy kúró párra, mármint kaját rendeltek (ki rendel szex közben kaját, ráadásul szobára kéri?! :D), és 3 kopogtatás és hangos köszönés után sem nyitottak ajtót, ezért köteles volt bevinni a rendelést. Hallva a szomszéd szobából kiáradó nyögéseket és félreérthetetlenül motiváló felszólító tőmondatokat rájött jobb lesz olajra lépni :D Aztán lehet szándékosan akartak egy harmadik kukkolót, ki tudja :D Vannak errefelé érdekes emberek.