*Bocsánat a hosszas hallgatásért, nagyon el voltam havazva a tennivalókkal, így már vagy 10 napos csúszás van a valós események és a blogba írt bejegyzések közt, de igyekszem utolérni magam :) Kárpótlásként álljon itt pár (telefonnal készült) kép a munkahelyemről:
 |
| Vihar előtti csend |
 |
| Étterem ablakából |
 |
| Minden reggel ez fogad |
 |
| Kilátás a golfpályára |
 |
| Cottage = Nyaralók |
 |
| Főépület (Main) hajnalban |
 |
| Cheyenne Lake |
 |
| Főbejárat |
 |
| Golfpálya |
 |
| Dimenziókapu nyílt a Broadmoorban |
18 órát dolgoztam utóbb,
ebből 7 óra rendezvény, házibuli volt az egyik nyaralóban, és mi voltunk a felszolgáló személyzet. Most éreztem igazán először lecsapódni az egész napi terhelést. Úgy éreztem gerincen rúgtak. Ami a partit illeti, voltak becsicsózott milfek, sokat
hahotázó rákvörös-fejű bekarmolt vállalatigazgatók, jó hangulat, és persze tengernyi pia. Az ő vidámságukból egy kicsi ragadt rám is :) Barbi szerint ennyire forgalmas buliban nem volt még bartender, én
és Chris a piás üvegeket és maradékot szedtük össze, felért a
végén egy gerinctornával – jut eszembe: az egyik lány az
estisek közül room servicen megkapta az afterparty
pia-szállítmányát, ami 650dollárnyi muníció volt, ebből 100
dollár volt a service charge, és még ígértek neki plusz 50%
bónuszt ha fél órán belül kiviszi. Szerintem nem sikerült neki,
nem volt minden sör a raktárban, pedig elfutottam még neki a Hotel
Bar-ba az utolsó pillanatban...
Kezdek belejönni a
munkába, már egész lendületesen megy, igaz még a számlázást
tanulnom kell, meg kismillió kacat és dolog van amit nem árt tudni
hol van és, hogy, mit miért meddig kinek stb., ja és megvolt az
első tányértörésem, a hídon nem lendültem be eléggé az
emelkedőn, a szél meg szépen alákapott a terítőnek, még jó,
hogy nem voltam késésben és tudtam cserélni...vége a SPACE-nek ,
hazamentek az űrgolyhók, ennyi volt az év legnehezebb rendezvénye(i),
fingatós volt, de azért túl lehetett élni. Amúgy véleményem
szerint nem sok köze volt ennek az űrutazáshoz, mivel csupa olyan
vállalat képviseltette magát, akik az USA légierejét szerelik
fel (meg a fél világét) vadászgépekkel, lopakodókkal,
bombákkal, rakétákkal, és minden egyéb földi jóval (Lockheed Martin, Northrop Grumman,
Raytheon, BAE Systems,General Electric). Voltak itt katonatisztek is
díszegyenruhában. Hogy nem csalt a megérzésem, azt két dolog is
igazolta: volt egy páncélozott terepjáró (inkább tank) az egyik
épület elé kiállítva, meg a szálloda előtti körforgalomnál
páran transzparensekkel tüntettek: "új "térgörbítő
meghajtást" (warp drive) űrfegyverek és halálsugarak
helyett". Jól esett látni, hogy itt vannak ilyen tájékozott
emberek is, akik sejtik már a lényeget, mi is mozgatja a fogaskerekeket a háttérben
a rózsaszín cukorszirupos american dream mögött.(Érdekesség: az amerikai katonai költségvetés óriási, (az általunk is) befizetett adó jelentős %-a ezen cégek valamelyikénél landol...)
 |
Raytheon termékek minden méretben a család összes tagjának
(légiharc-rakéta ; tankelhárító ; távírányított bomba) |
 |
| Locheed Martin F-22 Raptor |
 |
| Northrop Grumman B-2 |
Ja és állítólag
itt járt tegnap Sigony Weaver (Alien 1-4-ben szerepelt). Mondjuk ezt nem tudom miért épp egy taxistól tudtam meg.
Egy kis önismereti óra: érdekesen
tapasztaltam magamon, h meglepően jól bírtam a 18 órát, viszont
nem tudom hosszú távon mennyire fogom bírni az ilyen plusz 12 órás
terheléseket. Nem csak fizikailag fárasztó (nagyon jó cipőt
vettem, rugós betéttel, úgy érzem valóban használ!), sokkal
inkább agyilag zsibbaszt, hogy annyit kell figyelni, és szinte
mindig sietni kell időre.... most munka után is tucatnyi dologgal
kéne foglalkoznom, bank, hozni ezt, venni azt, főzni valamit (mit
is?), beszerezni x-et, elcserélni y-t, fizut számolni és
beosztani, kocsit nézni, stb....
Megjött András
is, Zsófi barátja, teljes a csapat, nehéz útja volt,
kényszer éjszakáznia is kellett az egyik átszállásnál.
Voltunk
zaciban, végre eljutottunk ide is, persze nem vettek meg semmit a
portékánkból, pedig készültünk a barterezésre...., mert hát
ugye hajszárítót meg golfütőt minek vegyenek,
ők csak komoly dolgokkal foglalkoznak, pl.csavarhúzókészlet, betonfúró, bicska, hiányos hangfalszettek, szegélyvágó, hegedű, ugyebár
csupa mindennapi használati cucc. Viszont kinéztünk egy nagyihűtőt
Gáborral, hogy 5 főre kényelmesen elférjünk, olcsó volt, ki is
fizettük ott a zaciban, de csak nem hoztuk haza – szerencsére.
Észrevettem emeléskor, hogy ferde a konnektortűje. Mondom
boltosnak, próbáljuk már ki, mégis be lehet e dugni egyáltalán.
Ez még sikerült is, de a kompresszor nem búgott, ami rögtön
gyanús lett, és 5 perc álldogálás múlva meg már égbekiáltóan
gyanús lett... szóval a fószer szép csendben visszafizette a 40
dollárunk és átmentünk a túloldalra a másik konkurens zaciba,
másik hűtőért. Én és Gábor átrohantunk az úton (Dani és
András a sztoikusabb gyalogátkelőt választotta), de a szatyor
nem bírta ezt a tempót és leszakadt, a turmixgép üvegpohara meg
szilánkokra tört az úton :D Még szerencse, hogy a járdaszigetnél
történt az incidens nem az út közepén, szerintem most
törleszthetnénk pár évig néhány tucat gumit árát :D A
konkurens zaciban is elküldtek, szóval új ötlet kell a kacatoknak.
Az ottani hűtő úgy nézett ki, mint egy hidegháborús szovjet
fegyveresszekrény (kulabarna?!), és a hátulja szét volt
olvadva (?)...szóval a hűtővel új kört megyünk majd.
Ma jól tejelő nap volt, összeszedtem jócskán több, mint egy otthoni havi minimálbér felét (igaz ebből még levonnak adókat), igaz le is strapált, mert valami keresztény
gigarendezvény volt 2000 fővel, amit külön vettem fel extrának estére. Amúgy a room service során eddig a
legtöbb borravalót három gyerektől kaptam, 20 dollárt adtak,
roppantmód meg voltam elégedve velük, a jövő generációjának
(konkrétan a jövő 6 hónap generációjának) pontosan ilyen jól
neveltnek kéne lennie :D
Amióta itt
vagyok, nem is igazán tudatosult bennem, hogy Amerikában vagyok,
néha nem is tudom eldönteni, hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom,
mintha nem is velem történne ez az egész. Az időérzékem totál
elveszett az elmúlt egy hétben, sötétben kelés és fekvés, egész
nap munka, azt se tudom milyen nap van ma, és abszolút meg nem
tudnám mondani az elmúlt pár napban mikor mi történt... felét
eszem mint otthon, mióta itt vagyok, sokszor nem is vagyok éhes
(nem is nagyon csábítanak az itteni kaják), onnan jövök rá,
hogy enni kéne, hogy levert és erőtlen leszek. Többnyire ekkor
derül ki visszaszámolva, h.már 8 óra eltelt, mióta ettem
valamit.
Vicces sztori:
egyik srác rányitott egy kúró párra, mármint kaját rendeltek
(ki rendel szex közben kaját, ráadásul szobára kéri?! :D), és
3 kopogtatás és hangos köszönés után sem nyitottak ajtót,
ezért köteles volt bevinni a rendelést. Hallva a szomszéd
szobából kiáradó nyögéseket és félreérthetetlenül motiváló
felszólító tőmondatokat rájött jobb lesz olajra lépni :D Aztán
lehet szándékosan akartak egy harmadik kukkolót, ki tudja :D
Vannak errefelé érdekes emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése