Colorado Kid: Tales from beyond the "Óperencián"

Úgy döntöttem, külön fejezetet szánok neki, és megörökítek pár szórakoztató sztorit meg érdekességet, amik szervesen nem köthetők utazásainkhoz:

Egyik lány fekete özvegyet talált a lakása ajtajában. Máskor meg denevér repült az ágyába. Mi meg a teraszon bámészkodva estefelé mountain liont láttunk (ami 99% inkább hiúz lehetett), félpucéran rohantunk le fényképezővel kergetni a parkolóba de lelépett. Nem kis feltűnést keltettünk a helyiek körében, ablakból nézték mi ez a hűhó. Lehet, ha azt kiáltoztuk volna: OTT A DÉL-SRILANKAI MEXIKÓMA BÉKA! , még a rakétavetők is előkerülnek Jimbo és Nad ablakából.

Puska majd' minden háztartásban akad. Főleg ahol ennyi a katona. Például egyik supervisorunk a hitelkártya kimutatásból értesült, hogy kiképzőtiszt férje 5000$ értékben rendelt egy osztagra való arzenált szenvedélyének hódolva. Ennyit az idei lakásfelújításról...:D Ki bélyeget gyűjt, ki M4-et.

Heather, egyik supervisorunk hobbija meg a kuponos shopping volt. Rendszeresen bogarászta a helyi reklámlapokat, épp hol mit éri meg beszerezni discount price-on. Állítása szerint tiszta haszon, csomót spórol vele Én nem tudtam megérteni, mi a spórolás azon, hogy egész délután járom a város boltjait és elbenzinezek egy csomót. Anyagi megfontoláson túl ez számára afféle horgász-élményt adhatott. Egyik legnemesebb fogása egy 10kg-os peanut butter volt. Egy ilyen tartály muníció kb.egy etióp falu éves kalóriaigényét rejtette.

Kertész talált szállodában egy eltévedt kis őzikét, leszakadt a csordáról és kereste a mamit hátul a golfpálya mellett. Nagyon bájos volt, abszolút nem volt benne még félelemérzet, bújt mindenkihez. Mikor odaértem már a kertész meg öt csaj izomból simogatta. Hazatérve pit stopba lebasztak, hogy miért taperoltam össze, most a mami nem fogja visszafogadni. Mert bizony tudnom illett volna (a kertésznek nem???), hogy a mami már nem vesz gyámságba emberszagú gidát. Bizonyára deportálták valamelyik tájvédelmi körzet rémes őzrezervátumba ahol most háromfogásos gourmet-muskátlit rágcsálva tengődik (szerették lerágni a virágokat a kis trollok).

Öreg néne őzikéje

Voltak ezek a vicces golfkocsik szállodában, amit csak jogsival lehetett vezetni, aminek híján volt új érdekes kolléganőnk, Zama Dél-Afrikából. Magyarán ha neki messze volt rendelése, és kellett a szekér, kellett mellé egy sofőr is, aki aznap Gábor lett. Úgy döntött, megelőzendő a későbbi hasonló eseteket, gyorstalpaló vezetéstechnikai tréninget ad a csajnak. Mondja Gábor: "Figyu, ez olyan mint a dodzsem, itt a gáz, ott a fék, finoman induljunk el aztán má' tudsz is vezetni" – erre a csaj izomból lepadlózta a parkolóban a gázt, és nyílegyenesen megcélozta a szálloda vadi új díszterepjáróit. A benzingőzes eksztázis kéjében csak vigyorogni tudott, elméje beszűkült a külvilág STOP STOP STOP!!! felszólító mondatai előtt. Gábor kézifékkel mentette mindkettőjük szállodapincéri állását a kocsik előtt fél méterrel :D .... "Azt hittem huszonakárhány évesen csak ült már dodzsemben!"

Menzán alaposan megundorodtam a kajáktól, már ellőttem minden opciót. Hambi, hotdog, pizza, sültkrumpli, esetleg menü ami elég fura (és taszító) húsokat rejtett olykor. És még fizettem is érte bakker, mikor másik oldalt meg öntötték ki asztalszám az érintetlen tálakat. Ennek tetejébe ételmérgezést kaptam egyik szendvicstől. Persze ez senkit nem zavart különösebben. Ha ingyen vettem volna a érintetlen megmaradt tálak egyikéről akkor azért kirúgás járt volna.(azok az AIDS-es vendégek mindent összeköpdösnek...) Sarokban fetrengtem másfél óráig, félóránként jártam le öltöző mosdóba rókázni. És nem mehettem haza, mert délutánra beosztottak valami 4 órás kis rendezvényre, és senki nem tudott helyettesíteni. Végül csak megoldották nélkülem (még 2 óra agónia kellett hozzá).Belátták ha véletlen arcon okádnék valakit az annyira nem five star.

Egyik nap 18 órát húztam le bankettel együtt, reggel 6-tól szinte éjfélig. Már a halálomon voltam, de legalább majdnem itthoni minimálbér felét összeszedtem. Amúgy ez a bankett nem annyira drámai: 1 óra terítgetés, 1 óra intenzív meló, utána 4 óra maszturbálás és faltámasztás. Állítólag a könnyű bankett melóknál még jobb az arány.

4th of July: függetlenség napja. Tömegpusztító ufók most elmaradtak, helyette volt egy középszerű tűzijáték a szállodai tó felett. Azért a budapesti királyabb.

Kedves volt a vezetéstől, hogy megtiltotta, hogy a dolgozók bejöjjenek a banzájra. Gondolom nem akarták, hogy bámészkodó prolik (vagyis mi) torlaszolják el a burzsoák tóparti páholyait és hétköznapi luxussal szennyezzék a gyémánt imidzset.

Taktikázni kellett, hogy belógjunk, minden bejáratnál járőrözött és "igazoltatott" a Gestapo (=Security). Mi a főbejáratnál indítottunk offenzívát, elegánsan öltözékben hozzátapadtunk egy jómódú falkához, akik leárnyékoltak míg átjutottunk a veszélyes zónán.
A tó partján a kerítésen ülve néztük a show-t, persze a főnökünk tőlünk 5 méterre táborozott le (hol máshol egy fociméretű tónál?), úgyhogy merev nyakkal bámultunk előre fél órán át, nehogy kiszúrjon.

Voltak teadélutánok, amik amolyan meghitt klasszikus sznob hangulatot varázsoltak a nyugati toronyba (egyik épület) heti egyszer. Az ötlet jó volt: kellemes tea, mellé apró sütike, élő zongora, kútban vízcsobogás, vigyorgó szolgálatkész pingvinek (=mi) ...kb.50 meg 70$-os árak. Egy kis teáért és hat szem fornettiért. A közgazdászok erre gondolhattak a hozzáadott érték fogalma alatt. Megtudtuk, hogy ez Anschutz bácsi, a szálloda tulajának személyes ötlete és kívánsága volt. Itt lehet róla bővebben olvasni: http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_Anschutz Ha hinni lehet a cikknek, 2013-ban USA 38-dik leggazdagabb mukija volt. Van egy rakat sportcsapata (pl.Denver Broncos), biznisze, örökölt olaja, számos szállodája, a Broadmoor meg sincs említve, legóvárakkal nem égeti magát :D Viszonyításképp: a Broadmoort, mint vállalkozást (tehát ingatlannal együtt a brand értéke) kb.10 milliárd dollárra becsülik. Az amerikai festmények egyik legnagyobb gyűjtője, denveri hajlékában kb.400.000.000$-nyi műkincs van. Nice. Nem árt oda egy villámhárító. Állítólag szerény, csendes, idős kora ellenére ötletes és mindig tevékeny ember. Személyesen nem láttam vagy akkor nem ismertem fel (gyakran megfordult a szállodában), pusztán koszos tányérjait vihettem el néhanapján kedvenc lakosztályából.(ami a Gaylord volt – a három "buzifejedelmi" lakosztály egyike - meglepően népszerű elnevezés ott, egyik régi tulaj családi neve volt)

Teadélutánok helyszíne #1

Teadélutánok helyszíne #2

Legnagyobb jattom: VIP rendelés a Brownstone-ba. Ez a szálloda főbejárata melletti "lakóház" kb.másfél millába kerül, 3 szintes palota, jár hozzá kölcsönbe egy Porsche Panamera (ház tartozéka). 3 tálcát és két hotboxot vittem Balának (Valami Amerika2: tudod, övé a fél Balaton, bár inkább itt Colorado) és kis családjának három fordulással a golfkocsiból. Egyébként emberünk tényleg valami maffiózó forma lehetett erős arab beütéssel, látszólag egész napos fejfájással, hogyan tartsa meg vagyonát és családfői státuszát. Bal lábbal kelt fel, szerencse hogy a huszonakárhány tételes reggeli minden eleme a helyén volt, semmi nem felejtődött le – a családja nagyon kedves higgadt társaság volt. Azt már annyira nem vették észre (talán), hogy késtem majd' 10 percet, és mivel felborult az egyik pohár víz, a helyszínen pótoltam a főúton álló golfkocsi platóján bebújva a többi pohárból leöntve egy-egy ujjnyit. Akkor nem volt olyan vicces, patakban folyt rólam a víz mire egy óra alatt letudtam az egész rendelést, de végül 50 dellát kaptam a vastag szervízdíjon felül.

Ideje volt otthon felújítani a konyhát - amúgy a Brownstone belülről

Hivatalos Brownstone reklámfotó

Ami a munkám során elért legnagyobb rendelésem illeti: utolsó délelőttös voltam a műszakban, 15.30-kor végeztem volna, 15.25-kor Ted, az új jóarc telefonos srác megkérdezte, nem lenne-e kedvem kiszaladni egy Dom Perignon-nal. Hűha, jackpot!!! Ez a pezsgő a tescoban kb.40ezer Ft, nálunk kb.450$ volt, külön írott kérvényre adták ki a lenti bárban (jóllehet ez sem annyi brutál mint XIII.Lajos, a sarki szeszbolt koronás cognac-ja kb.3000$-ért: http://en.wikipedia.org/wiki/Louis_XIII_de_R%C3%A9my_Martin) . Azért be voltam szarva, nehogy beletörjön a bornyitó azt be kelljen ütni a dugót :D Ajándékba vittem, úgyhogy végül ki se kellett nyitnom. 70 dodó tíz perc alatt. Fincsi.

Egyszer a raktárban felrobbantottam egy 0,33-as fémdobozos Sprite-ot :D Elejtettem fél méter magasról, és sikerült pont egy éles tárgyra esnie, és - gondolom valahogy felrázódott előtte - óriásit durrant a hirtelen kiszabaduló nyomástól. Tetőtől talpig ragadtam, és közben nem bírtam abbahagyni a röhögést.

Hajnalban bringával mentem dolgozni, és pont telibe kapott a lakópark kerti-locsolója a 15 fokban. Nagyon boldog voltam, már tudom, milyen egy hamisítatlan reggeli zuhany, kombinálva a szeles idővel és a lejtőn arcba vágó szembe széllel.

Andris csapott egy gigászi házibulit: eddig is nagy buliszervező volt itthon, most még jobban odatette magát. Fűnek-fának hirdette a szállodában, hogy jöjjenek, és láss csodát: annyian jöttek, hogy alig fértünk be :D

Jöttek a románok, a lettek, amcsik, peruiak, filippínók, dél-afrikaiak, nagyon poén volt, sorra állítottak be random emberek. Az már nem volt vicces, hogy egy-két személyes holmi eltűnt/eltört, és a spejzet szó szerint kifosztották – a dugietilt is leküldte vmelyik torkos alkesz. Tuti volt a hangulat, ezt az is alátámasztotta, hogy másnap két anonim feljelentés is jött a lakópark más lakóitól az irodájukba, hogy hangos a dínom-dánom. És mivel átvették a bérleti szerződést (nem újrakötötték) az előző magyaroktól, akiknek már volt egy vaj a fején, ez három feljelentésnek számított (persze az, hogy az tavaly volt totál más lakókkal nem jutott el a tudatukig). Elvileg három feljelentésre el kell hagyni a villát...Erre nem került sor, de több hasonló bulira se.

Egyik srác elfelejtett lakáskulcsot vinni, az ajtójuk meg bezárva maradt. Szerencséjére a teraszajtó nyitva maradt, és a borgőzös est után kellően elködösült a józan ítélőképessége. Az alattuk lakó vaskalapos patriot soldier deszkakerítésén mászott fel, az amcsi zászlót használva kapaszkodónak. Az életével játszott.

A románok is próbálkoztak hasonló kaliberű bulival, de ők tényleg pórul jártak. Mivel másik lakóparkban laktak, "céges lakásban" (megjegyzem u.annyi pénzért, mint mi), kiszállt hozzájuk a Broadmoor Gestapo lekapcsolni a bulit. Nem tudom, mi lett a következménye, de állítólag fényképezővel mentek megörökíteni a jelenlévőket a számonkérhetőség érdekében. Freedom of America.

Hárman elmentünk bulizni srácok, de egyikőnk személyije otthon maradt. Három szórakozóhelyre sikerült bejutni a zp-s kéz-alatt-gyorsan-átadjuk-egymásnak trükköt, senkinek nem tűnt fel a másik fénykép, egészen az utolsó helyig: ott szépen behúzta a gorilla annak rendje-módja szerint, és közölte majd ha rendőrt hívunk visszaadja mert ez törvényellenes... mázli, hogy nem jogsit vagy útlevelet cserélgettünk mert abból lett volna bonyodalom... Úgyhogy buli elmaradt, mindenki szélnek eredt más-más irányba, én is hazasétáltam belvárosból akárcsak Gábor. Őt egy fetrengésből felkelt drogos zombi kergette meg, engem majdnem egy részeg csöves aki az úton csapkodta az elhaladó autókat.

Voltam bulizni két kis helyi pónival, akiket medencében ismertem meg, de amúgy ők is Broadmoorban dolgoztak csak más részlegen. Cowboysba mentünk, hamarabb odaértem míg ők sorba álltak, így volt időm betankolni ingyen szeszből a felső szinten. Jóllehet ingyen van (belépő után), de a piát kispórolják belőle és fejenként egyet lehet vinni, utána megint sorban állás. Kivéve ha néha egy kis emberi kenyőanyaggal (=jatt) megolajozzuk a pultos nénit, akkor megfordulnak az arányok. Sikerült kb.20 pohár vodka-cranberryt begyűjtenem, mire kiderült a lányok még nincsenek 21 évesek, ezért no ingyen pia meg felső szint – a gorillák a lépcsőn álltak és nézték kin milyen karszalag van. Megpróbáltam lecsempészni nekik (leadogatni lépcsőn mikor nem néznek oda), de valami vendég (?!) kiokított, hogy forduljak vissza...

Rám maradt hármunk adagja. Már nem emlékszem a részletekre, de elpárolgott mind a húsz, és a dolgok egyre homályosabbá váltak. Talán taxival, talán ismerős haverjának a haverja kocsijában utazva teleportáltam haza, ahol üvöltve bújt elő a rókacsalád. Gábor fel is ébredt, miért üvöltözöm. Utána már csucsukáztam, mint a tej.

A végére pár életkép munkahelyről és azon kívül: