We're all living in America, Coca-cola, Wonderbra

Befejező, összegző bejegyzésem következik. Lássuk csak, a jó öreg SWOT analízis (=Strengths/Weaknesses/Opportunities/Threats - Erősségek/Gyengeségek/Lehetőségek/Veszélyek) módszerével, mi mindent szűrtem le én, szubjektív szemüvegem keresztül ebből a bő hét hónapból:

PRO:

Erősségek és lehetőségek:

- Egyértelműen magasabb az életszínvonal. A minimálbér itt Coloradoban körülbelül 1200$ tudomáson szerint. Persze, ez sem egy eget rengető összeg, hisz itt is sok minden fix kiadásra lehet és kell is költeni (lakbér/lakáshitel, autó fenntartása, bevásárlás, stb.). De józan hozzáállással lehet azért félretenni belőle a hó végére. Az már más tészta, ha valaki itt nő fel, és az egyetemet is finanszíroznia kell (általában egy kisebb ház ára errefelé) - akkor jön a hitel, amit kb.élete végéig törleszthet. Na meg pl.az orvosi ellátás is egy vagyon. Ha nincs biztosításod, akkor egy kicsit is komolyabb beavatkozás több ezer, vagy akár tízezer dollár is lehet. Ha biztosítást fizetsz, az gondolom komoly havi kiadás, és akkor is sok esetben fizetni kell egy részét az ellátásnak (elképzelésem szerint - mert nekem hál'Istennek nem kellett - úgy működhet, mint a CASCO itthon autóknál). Viszont ha kicsit is magasabb a jövedelmed, akkor már bőven jól tudsz élni belőle: 

http://www.worldsalaries.org/usa.shtml

Sajnos ez látszólag 2005-ös adat, és nem tudni, bruttó vagy nettó, de azért a 2800$ havi átlagkereset elég biztató... és ez persze átlag. Főnökeink szerint avval a szobaszervízesdivel, amit mi csináltunk itt a Broadmoorban, Las Vegasban és Los Angelesben kb.havi 4000 dellát be lehet gyűjteni jobb helyeken. A Washingtoni Four Seasonsben meg banketten egész éves pedálozással egy itthoni kisebb családi házat lehet összegyűjteni supervisorunk tapasztalata alapján. Oda olyan kőgazdag cégvezetők jönnek rendszeresen, akik Benjamin Franklin arcképét zsepinek használják.

Könnyebb munkát találni, több a lehetőség, óriási az ország. Ha tényleg jó vagy valamiben, legyen az akár valami "réstermék" - itt megtalálod vele a helyed. Ha talpraesett és szorgalmas vagy, sokra viheted. Főleg, hogy rengeteg a buta és egyszerű ember. Van egy jó ötleted (még nem is kell igazán új ötletnek lennie), ha befut, veszik mint a cukrot. Simán megvesznek bármit kisebb inger hatására.

Látod tesó, errefelé csak keményen kell dolgozni...

...és a becsületes munka és szorgalom meghozza gyümölcsét.

A tömegek persze itt is a napi megélhetésért rohangálnak a mókuskerékben, a másik oldal meg páholyból szórja a pénzt notórius üzemmódban - ahogy megtudtam egyik ismerősömtől, aki egy ortodox-Tudjuk-kik családban volt házvezetőnő és babysitter New Yorkban. Esete korántsem egyedi. Heti 20-25000$-ból tengődtek, szekrényszám halmozták az aranyat, fejenként laktak lakásméretű szobákban (New Yorkban, ahol a világon az egyik legdrágábbak az ingatlanok m2-árai!)... Úgy vásároltak ruhát, hogy elhozták a fél üzletet, majd otthon próbálták fel, melyik a jó méret. A többit kidobták (ODA NE ADD A LENT KUKÁZÓKNAK!!!). Alsóneműt, ágyneműt (kézzel vart!) és függönyt szintúgy nem mostak, hisz' ezek egyszer-használatos holmik... Az egyhetes becsomagolt többkilós sajttömböt (egy évig eláll!) parancsra kellett letuszkolni a konyhai szemétdarálóba. Állítása szerint korántsem egyedülálló a példa: saját maga látta, hogy ez az általános a felső társadalmi osztályok alsó-közép szekciójában, akik itt bizony jóval többen vannak, mint nálunk idehaza. Az igazi felső osztály tagjai ennél is durvábbak, ott is járt vendégségben: ők ugyanígy élnek, csak utóbb leírtakat be kell szorozni tízzel. Természetesen vannak kivételek, de feltételezem nem ők vannak többségében. Hozzánk a Broadmoorba a kulturáltabb fajtája jött el.

- Olcsó és fasza autók: 5-10 ezer dollárért is már nagyszerű, 20 ezer delláért meg már egyenesen álomautók kaphatóak használtan... míg otthon egy alap 1.4-es Skoda jön ki ennyiből talán. Míg nálunk nyolc felkiáltójellel írják a Skoda mellé, hogy ez manuális klímás és szervós, addig ott már szinte az összes 15-20 éves autókban alapból voltak ezek az extrák. Nem beszélve arról, hogy szinte mindhez jár a HIFI, tempomat, sokszor bőrülés is (igaz olcsó fajta), emellé még az erősebbik motorral is szerelik. Ja, és a benzin durván felébe kerül, mint itthon. Nem fér a fejembe pl.hogy egy VW Passat CC ott kint (alapból) a 2.0T motorral miért kerül ~32000$-ba (~mostani brutál egekbe szökött 242-es dollárárfolyamon is kb.7,7 millió Ft-ba), nálunk feltételezhetően fele felszereltséggel u.ez 10,4 milliótól indul. Oké, hogy nagyobb a piac, mindenkinek van autója már, de nem má'!

Épp imént láttam craigslisten egy A8-as Audit, igaz 99-es, de volt benne kb 90e mérföld, és gyönyörű újszerű állapotban volt full extrásan 5500$... otthon is kapni ennyiért 3x ekkora valós futással és még rá lehet költeni 1-2 milliót, hogy ilyen állapotú legyen (konkrétan ne essen szét).
Érdekes, hogy a legvagányabb luxus sportverdákban szinte mindig 50+ korú bácsikat és néniket (!) láttam – legalábbis Springsben. Tegyük hozzá, errefelé megtehetik, hogy hatvanéves korukra az egykor gyerekszobában dédelgetett Porsche matchboxot immár igaziban tologassák. Megjegyzés: az otthoni tahó-triumvirátus tagjai, azaz BMW, Merci, Audi, itt teljesen semleges autók, nincs az a bunkóság és gengszterélet hozzájuk társítva. Meg amúgy se annyira népszerűek, a távol-keleti és az amerikai autók a slágerek. Az európai autók itt Co-ban állítólag nem viselik jól a helyi éghajlatot hosszú távon.

Szükséges is az autó, vannak államok (p.itt) ahol kocsi nélkül nem lehet élni, a tömegközlekedés lassú és ritka, a bicaj szopás a viharban, marad a kocsi. Na ezért van itt mindenkinek 14 évesen autója. Ja és gyárilag nincs a kocsik 90%-án indexlámpa (csak féklámpa villog). Sokáig töprengtem, miért spórolják le, mikor a tempomat és klíma alapból jár. A válasz: mert nem indexelnek. Ezt főleg sávváltásnál imádom. De legalább a gyalogosokat tisztelik.

- IGAZI outlet centerek: rengeteg az outlet center, minden városra jut legalább tíz darab - nagy örömömre. Kedvenceim a ROSS és a Kohl's outlet-láncok volt. Ajánlom még a Gordman's is (az picit drágább) és a Burlington Coat Factoryt is. Azok a márkás ruhák, amikért mi itthon a Westendben vagyonokat szurkolunk le (Pl.Adidas, Tommy Hilfiger, Michael Kors), ott hozzád vágják negyedáron. Szó szerint! Először azt hittem, az itthon jól bevett parasztvakító "-70% GIGAAKCIÓ"-t nyomják ők is: pontosan annyiért adják, mint minden más üzlet, csak fölé írnak egy négyszeres árat áthúzva. Na itt nem. A legdrágább vásárolt ruhadarabom egy MK szövetkabát volt, amit harmadáron kaptam meg kb.80 dodóért. Oké, nem a mostani kollekció, gondolom tavalyi, de azt ki nem szarja le ha szép új, és nem használt?! A ROSS-t még azért szerettem - sajnos erre csak a legvégén világított rá Gábor - ,mert sok egyéb konyhaeszköz, fürdő- és hálószobai cuccok, szerszámok, stb. is akadt még náluk hasonlóan leárazva. Így szereztem egy kocsifényszóró-erejű fókuszált LED-es fejlámpát 42 helyett 14 dodóért. Sajnos a harmadáron 40$-os svájci teljes teflonedény-készletet nem tudtam elhozni, nem fért volna hová a bőröndömbe. Akárcsak a kb.ötödárú kristálypohár-készlet néhány dodért....

- Temérdek utazási cél: USA-n belül minden van. Ha síelni akarsz, ha tengerpartot akarsz, ha sivatagot akarsz, ha falut akarsz, ha nagyvárost akarsz, egyszerűen határokon belül (najó, Mexikó és Kanada sem esik messze) bármi elérhető - akár még kocsival is egy roadtrip keretében. Szinte mindenhol akad olcsó szállás, és a nagyvárosokból a repjegyek sem vészesek - főleg helyi fizuhoz viszonyítva.

- Boltban külön ember pakol be a szatyraidba (vagy ez csak a Safeway-ben volt?)

- Imádom, hogy nyíltan lehet magyarul beszélni, senki nem ért semmit. Sajnos azért a bazmeget már megtanulták a főnökeink, és nem szeretik ha ettől visszhangzik a Room Service.

- Az emberek nagy része – itt Coloradoban – kedves, segítőkész, mosolygós. Bár ehhez hozzátartozik, hogy tapasztalatom nagy része egy szállodából származik, ahol ez elvárt.

- Jó szervezők: kitalálnak valamit, máris összeállnak és együtt csinálják, mozgalmat indítanak, összejárnak, megosztják az ötleteiket, klubot alapítanak. Hasonló gondolkodásúak, vallásúak keresik egymás társaságát. Erősebb a társasági kohézió. Számos alulról jövő kezdeményezés van, és arat később sikert az emberek nyitottsága és vállalkozási kedvének köszönhetően.
Kivétel talán a nagyvárosokban. New Yorkban határozottan barátságtalanabbak az emberek, távolságtartóbbak.

- Adó visszatérítés (Tax refund): ez amolyan második karácsony. Nem fér bele a fejembe, ennek mi az oka, de nagyjából mindenki jogosult évente adó visszatérítésre, amit bizony meg is kap. És nem kis összeget (megkeresett adózott jövedelemmel többé-kevésbé arányos, kb.fél-egyhavi fizu). Még mi is, akik külföldiként dolgoztunk fél évet. Kár, hogy várni kell rá sokat, főleg ha Mo-ra akarod intézni és eljuttatni az összeget.(utóbbi esetben szépen elpárolog belőle 10-20%, mire ideér)

KONTRA:

Gyengeségek és veszélyek:

- Ezerarcú időjárás: extrém szélsőségek és hőingadozások, főleg itt Coloradoban.

- Ahogy egyik ismerősöm mondta: Amerika egy olvasztótégely: külön-külön jó a húsleves, jó a paprikás krumpli, jó a kovászos uborka, jó a krémes. Ám ha egybeöntöd...hááát, roppant változó, mi sül ki belőle. Az mindenképp előny, hogy kapcsolatba kerül több különböző népcsoport, tanulnak egymástól, meglátják egymásban a közös értékeket, élményeket cserélnek országaikról, múltjukról, kultúrájukról... az már nem feltétlen, hogy aztán szép lassan elfelejtenek hazamenni és itt akarnak ragadni hátralevő életükre. Pontosabban beolvadni és hasonulni, egy szóval asszimilálódni akarnak. Amerikanizálódni. Na ennek is az MTV az oka! :D

- 20-25 évesen rengetegen vannak már családosok, csak úgy potyogtatják a pujákat jobbra-balra - amiért persze zsíros támogatás jár. Tényleg ekkora a család értéke, vagy sportot űznek abból, hogy a tokban sül el a stukker, mielőtt kirántanák?

- Minden kőhöz múzeumot állítanak: kötelezően szuvenírbolttal együtt, ahol tuti árulnak pólót, bögrét, kulcstartót, öngyújtót, evőeszközöket, törölközőt, naptárat és megannyi kacatot amire rá lehet nyomni azt a követ/tavat/nemzeti parkot, ami mellé épült. A biznisz az biznisz.

- Óriási sportőrület: MINDENHOL kapható a denveri mustangok csapatának logója. Ha elmész kulcsot másoltatni van sima, van színes, és van Denver Broncos. Ez hasonlóan így van minden kacattal a walmarttól kezdve a sarki benzinkútig... óriási bizniszt csinálnak belőle. Anschutz bácsi mindent kitalál. Még azt is rászoktatják erre a sport-cirkuszra, akit egyébként hidegen hagy.

- No pusziszkodás: ezt nehéz volt megszokni, helyi nőstények megilletődnek, zavarban vannak.

- Miért példakép itt hajléktalan kamionos hippinek lenni? Ezek a csöves redneck-ek minden pólón és bögrén ott voltak...

És látva a helybélieket, számos követőre akadtak. Véleményem szerint rengeteg az igénytelen ember errefelé. Nem azt mondom, hogy öltözzön ki, ha bevásárolni megy, de ilyen márkás ruhaárak mellett igazán adhatna magára kicsit jobban. Sokan olyan göncben mozdultak ki otthonról, amit én otthon takarítani se vennék fel. Az elcseszett szín, fazon, és ízlésficamokról ne is szóljunk (pulóver a sivatagban? rövidnadrághoz zokni térdig?) Ezt más államokban is láttam. 

Rengeteg az elhízott ember, gondolom a temérdek műanyagkaja és vegyszer felborítja a hormonháztartást. (na meg még a kb.a sósropcit is cukrozzák). Minden beképzeltség nélkül mondom, a magyar (meg úgy a közép-kelet-európai) fiúk és lányok szebbek és - tapasztalat(om) szerint - vonzóbbak mint a helyiek.

- Európai banki ügyintézés egy álom, pedig az otthoni bankok sem a szívem csücskei finoman szólva. Egy óra egy számlanyitás?(miután már sorra kerültem!) Egy óra egy kártyaszámot beregisztráltatni a gépbe? Wells Fargot magasan kiemelném a balfasz-rangsorban, egyenesen aranyérmes. Azok után, ahogy meghurcoltak... és ők Amerika (meg úgy a világ) egyik legnagyobb bankja? Mekkora politikai hátszél kell hozzá, ha ilyen teljesítmény után még nem mentem csődbe???

Wells Fargo CEO Meeting:

Hogy jót is mondjak : itt nincs ATM-felvét díj meg pénztár kivét díj. Amúgy a Chase bankkal nem volt semmi baj, ők korrektek és ügyesek voltak.
Ettől még továbbra is az emberiség rákfenéjének tartom őket. (Hogy miért? : A pénz, mint adósság: https://www.youtube.com/watch?v=CvhD9rwaSqE)

Nem szívesen mondom, de tapasztalatom – és sok másik magyar – szerint idióta módon, bonyolultan, logikátlanul, lassan, színvonaltalanul működnek a dolgok. Konkrét példával élve a bank, az internetszolgáltató, a telefonszolgáltató, a légitársaságok, biztosítók, az autókölcsönzők,. Nem állítom, hogy mind inkompetens munkaerő, mert egy részük legalább igyekezett és próbált kedves maradni (bár ez a probléma megoldását nem vitte előrébb). Volt, ahol láttam megtesz mindent, csak gyökerek a cég operatív irányítói és őket is akadályozzák az ostoba döntéseikkel.
Boltokba viszont bármit vissza lehet vinni szó nélkül visszaveszik, imádom. Teljes bizalommal veszek meg bármit, tudom ha mégis utólag valami kifogást találnék rajta, szó nélkül visszacserélik. Evvel egyesek vissza is élnek, hallottam más államban sátrat vettek 1000 dollárért (nem magyarok), majd 2 hét sátorozás után visszavitték, hogy nem tetszik a színe... költséghatékony, bár nem szép dolog. Azért nyugalom, a Walmart nem fog ezért csődbe menni. Kiemelném még az Amazont is, gyors, átlátható, kényelmes, és sok esetben olcsóbb, mint a konkurencia, csak elolvasni a visszajelzéseket mielőtt hamisítványt rendelnénk! És az Amazon Prime "2 nap alatt kiszállítjuk!" szlogent tessék alaposan átolvasni, mert nem annyira tuti mint hirdetik. Ja hoppá, most meg kéne lepődni?!

- Dübörög az agymosás és a szellemi kútmérgezés : vendégek fele csorgó nyállal bámulja reggelente a tévét a kitudja mennyire hiteles, manipulált hírekkel (vagy csak úgy háttérzajnak).

A poén 0:50-től 1:25-ig tart +2:58-nál:

A WTC 7-es épülete (nem a két nagy torony!) is leomlott a híradó szerint 
- ezt a riporter is megerősíti, majd hátrafordul és még mindig ott áll a 7-es épület.

Hoppá, hogy is van ez???

Számos esetben ordít a politikai és hatalmi ferdítés, és az emberek bizony sokszor nem látnak át alapvető összefüggéseket. Ennek ékes példája az....

-  ...Army-mánia : itt van ugye az Airforce Academy, egy benga erőd, légibázis, NORAD-központ, stb. Rengetegen élnek itt katonák. A Hősöknek ugye minden jár, minden féláron, mindenhol elsőként engedik be őket (pl.Empire State building és reptéri beszállás), durvább helyeken még fejet is hajtanak nekik. Téboly ez az agyament sötétség! Sima zsoldosok.

Legalább a fele azért megy oda, mert havi 3-4000$-ért elbohóckodnak a barakkban... És még be lehet etetni a többiekkel, hogy mekkora nagy patriotok (hazafiak), mennek idegen országokat megszáll...khmkhm, megvédeni a hazájukat a sivatagba. Aztán ha évente 50000 kirendeltből lelőnek 5-öt közülük odakint, már megy a dráma és a hőssé avatás, meg a nagy háborús veszteség.

És jár ezer juttatás (pl.a sereg állja a szem- és fogorvosi ellátást a családnak, amiknek itt kőkemény ára van). Még jó, hogy van terepmintás alsógatyám, kövinek megmutatom a mekiben... hátha jár ingyen krumpli.
A lakópark medencéjében - amikor épp jenki-kopaszra vágattam a hajam a meleg miatt - kérdezte is egy fickó, hogy "te valami NATO-gyakorlat keretében jöttél ide valahonnan Európából, igaz?"

Fogyó eszközök a világ gyarmatosítóinak kezében. Azért kell ködösíteni hazafiassággal, hősködéssel, Amerika kapitánnyal, G.I Joe-val és az (ál)terroristákkal, hogy 20 év múlva a felnövekvő generáció is kitermelje magának az újoncokat, akik önként és dalolva mennek a frontra. Bár lehet, tévedek, újabban divat az országok saját polgárait felhasználni és egymás ellen szítani. Elég csak megnézni a CIA nemrégiben lezajlott lejárató, bomlasztó, majd háború-szító és abból hasznot húzó, vagy épp hatalmat megragadó álcázott hadműveleteit: Afganisztán, Irak, Líbia és egész É-Afrika, Szíria, Afrika a mesterségesen felhájpolt Koni-hisztériával, Irán-ellenes lázítás (jéé, milyen csend lett arrafelé, csak nem elfogytak ott az atombombák?) Most jön Ukrajna és Oroszország. Mikor lesz már elég?! És ők a világ "rendőrsége". Álszentség level 99.

- MINDENKINEK van tetkója, optimális esetben már 12 évesen valami vicces szart, vagy közhelyes okosságot magára véset. Az elszántabbik fajta kapásból az egyik karját / fél testét bevarratja valami múlandó őrülettel. Hogy miért? Divatból. Mert a szomszédnak is van, meg a Limp Bizkitnek is, akkor má' pont én ne álljak be a sorba?!

- Vallási sokszínűség (?): tucatnyi különböző templom előtt mentem már el Amerika szerte, és nevükből ítélve kettő nem volt egyforma. Biztos van jó oldala ezeknek is, összehozzák az embereket és segítik az összetartást, csak én látva ezt a sokféleséget (és szinte mind valamelyik keresztény ágazathoz tartozott) inkább burkolt érdeket látok mögötte, magasztos szavak mögé bújtatva. Számomra azt a benyomást keltette, mint egy halom konkurens cég azonos üzletágban, szinte egyforma profillal, csak épp embereket (az ő energiájukat, támogatásukat, pénzüket?) halásznak maguknak. Némelyik még reklámplakátokon is hirdette magát... Persze nem kívánom megítélni őket, nem jártam köztük és nem hallottam mi a programjuk, illetve a "konkurenciához" hogyan állnak ("a Mi Istenünk a Szeretet, a többieké meg egy lúzer, kinek követői pokolra jutnak" - ismerős?)

- Ez a "How are you?"-zás nagyon zavar. Oké, hogy megkérdem a barátaimat és a számomra fontos embereket, de az utcán szembejövő idegent nem evvel köszöntöm (mert ezt köszönésnek is használják). Sokan még a másik szemébe se néznek, amikor kérdik, csak rohannak és robotikusan fapofával elmotyogják.

Nem mindenki esetében, de úgy a felénél. Elismerem, a mosolygósak szájából jól esik, mert érzek még mögötte valós tartalmat.

- Tudom, már írtam, de a kaja tényleg minősíthetetlen: van hamburger (600-féle), pizza, mexikói kaja (ami általában vmi csípős szósz/húsdarálék kartonpapírba tekerve) palacsinta, toast, tojás és bacon, ja meg pár saláta. Evvel kimerítettem a helyi kulináris változatosság 80%-át. Vannak persze elegánsabb, jobb éttermek, más nemzetek különlegességei, de az áruk magasan feljebb jár. Én inkább alkalmi étkezést társítok hozzájuk. Egyedül New Yorkban volt millióféle guszta kaja a világ minden tájáról az összes sarkon - Budapesthez hasonlóan.
A másik az ivás: ha beugrasz egy fél literes palack innivalóért valahova (kivétel bevásárlóközpontok), választhatsz a szénsavas szarok, a helyi ízetlen mosogatólé ice tea (neked kell bele citormot és cukrot tenni, vagy csak cukor van benne de az dögivel) és "purified" water között. Ennyi. A purified (tisztított) víz véleményem szerint annyira tisztított, mint otthon a Rába vize az osztrák határnál. Ízre olyan, mint amikor óvatlanul beleiszom a csapba mikor épp az utcán szerelik a vezetéket és barnás szmötyi jön nem víz. Szerintük a hozzáadott ásványi anyagoknak köszönhetően ilyen "ízekben gazdag". Nem vagyok híve a palackozott vizeknek, de az otthoni teszkós palackozott csapvíz ezerszer jobb – és mennyivel olcsóbb!!! Én itt is csapvizet ittam többnyire, tudom az sem olyan jó hisz belekerül minden, de legalább szinte ingyen van és nincs rozsdaíze. És ha jól tudom Springsben be lett tiltva a fluoridozás, ami még egy érv volt számomra. (tobozmirigy elmeszesedését okozza)

- Diet-mánia : itt mindenki mindenből zsírszegényt és cukormentesek eszik-iszik, sőt, keresik az ilyen termékeket. Mégis sok az elhízott ember, gyakoriak a népbetegségek... és még az ízük is szar. Ez is egy humbuk lenne? Lehet a sok műanyag az édesítőszerben károsabb, mintha maradnánk a cukornál...

- Ünnepek: kegyetlen hasznot húznak mindegyikből: jön halloween, vagy függetlenség napja, vagy hálaadás napja, karácsony, amit akarsz, igazából mindegy is - már ezerrel nyomják a promóciót. Ha kell, három hónappal korábban! Letelt az egyik, lehet készülni a következőre. Ilyenkor vásárolni KELL. Különben bunkó lelketlen tahó vagy, hogy nem vettél semmit apádnak/anyádnak/családodnak/cicádnak/aranyhaladnak.... Elvégre a Bibliában is benne van: "Én mondom néktek, használjatok ki minden akciót és vásároljatok az Úristen ünnepei előtt sok kacatot és felértékelt árut, és tiétek leszen a Mennyeknek Országa" - Immánuel Jézus, Máté 24:16
Aug vége-szept.közepe lehetett, és már csomó üzletben kitették a halloween-i akciókat és ünnepi termékeket.... 

Kicsit a népcsoportkoról, akikkel kapcsolatba kerültem:

- Jamák: bantu angolt beszélő méretes fekák, külön szótár kell hozzájuk. A konyhán volt pár jófej, de Jamaika óta tele lettem előítéletekkel.

- Filippínók: kedves, segítőkész, higgadt emberek, a lányok meg picik és aranyosak.

- Kínaiak/csíkszeműek: az Ewok-ok

A fenti Youtube videó illusztrálja a "Fizetés a menzán" c. jelenetet az egyik kínai nénivel. Angol beszédükhöz is új Google translatet kell írni. Szerintem amúgy viccesek.

- Dél-afrikaiak: egyik felük feka, másik felük fehér, tehát amolyan dalmata lehet az országuk. 

- Mexikóiak, Peruiak: kedveltem őket, jópofa, segítőkész emberkék. Trénerem Danira is perui volt, nagyon jóban lettünk, ejtőernyőzni is vele mentem. Néha még most is beszélünk. 

Perui volt még Marko is, akit nem lehetett nem-szeretni. Humoros rajzai, érthetetlen makogása, és segítőkészsége örök pozitív emléket hagyott bennem. 

- Szlávok: lengyel, horvát, bolgár, orosz + baltiak: szerintem csendesek, nem annyira mosolygósak, talán „komolyabbak” - nem jó szó, de talán „gondterhelt” a tekintetük. Akadt köztük pár jó póni, de ez ugye köztudott Közép-kelet-Európa lyányairől.

- Magyarok: természetesen az univerzum etalonjai, ez nem lehet kérdéses :D Egyik amcsi srác szavaival élve: "van bennetek valami különleges, nem tudom mi az, de valahogy látszik valakin, hogy magyar."

" - Tehát úgy érted, cool-ok vagyunk?" :D

FINÁLÉ:

Rengeteg élmény történt velem, alig bírom feldolgozni. Kinyílt a világ, fél USA-t beutaztam, csodálatos helyekre jutottam el - sokkal többre, mint reméltem. Rengeteget dolgoztam, önállósodtam, hoztam saját döntéseket, talpraesettebb lettem, kaptam hideget-meleget, megtapasztaltam a határaimat. Rájöttem pár gyengeségemre, amikről korábban nem tudtam. Tízből kilencszer jó időben voltam jó helyen, és jó döntést hoztam.
Mindenképp megérte kijönnöm, több dolog történt velem 7 hónap alatt , mint ezelőtt 3 évig. Többet adott ez az egész program pénzügyileg, élményekben, egyéni fejlődésben, mint számítottam. Több álmom is valóra vált a bakancslistámról. Láttam milyen az "álmok országa", láttam fényes és sötét oldalát is, éltem benne és leszűrtem a tanulságot. Mint minden más a világon, se nem fehér se nem fekete, hanem színes.

Eredetileg utazni terveztem a maradék munka utáni hetekben úgy vettem a repjegyet, de már mindenhol voltam meló közben, úgyhogy kiengedtem a gőzt.
Nagyon ritkán aludtam jól, a munka intenzív és gyakran stresszes volt, főleg amíg nem jöttem igazán bele. Pedig kiváló társaság volt, nagyszerű emberekkel dolgoztam együtt, mindig segítettek és jófejek voltak. Át sem gondoltam, meg sem emésztettem mindazt a sok élményt és tapasztalást, ami velem történt itt kint. Le kell vonnom a tanulságot és épülni szeretnék belőle, afféle számadást tenni önmagamnak mire volt jó ez, mit adott az életemnek, mit csináltam jól-rosszul stb. Mindig rohantunk valahová, mindig fáradtak voltunk, mindig el kellett intézni/megcsinálni valamit, szóval ideje visszanézni az eseményeket.

Vagy ezt a blogot pont ezért írtam volna?

Úgy érzem az égiek is támogattak végig

Végül egy bónusz: már hidegen hagynak a mókusok...

...őket nem, még csak most jöttek Coloradoba.

Röviden ennyi voltam.

Hogy miért nem maradtam még fél évet, pedig lehetett volna?

1.fizikailag a kiégés határán voltam

2.hányingerem volt a helyi kajáktól

3.télre (állítólag) alig lett volna munka és pénz

4.kellett volna új repjegy, ami minimum 800-1000$

5.nem akartam a -25 fokban meghalni, illetve kocsit fenntartani

6.semmi téli ruhám nem volt,venni nem akartam már, ahogy harmadik bőröndöt se

Remélem azért nem vettem el nagyon a kedvetek egy hasonló úttól ;)

Köszöntem a figyelmet!

Merci beaucoup France... akarom mondani, thank you Amerika!

Zoo York

Végre elhagytuk a süllyedő hajót, és úton voltunk vissza a "civilizált világ" metropoliszába. Már ha nevezhető persze annak egy olyan ország, ahol egyesek a szüzességüket árulják egy Ájfón 6-ért...

http://mivoltma.444.hu/2014/10/01/tizenot-szint-ahova-az-emberek-egy-iphone-miatt-kepesek-voltak-lealjasodni/

Nincs bajom a fejlődő országokkal, nem zavar a szegénység meg elmaradottság, ha mellé kedvesek és vendégszeretőek az emberek, mint pl.a hírek szerint egyes távol-keleti országokban. Viszont a bantu-angolok határtalan bunkósága jó időre elvette a kedvem(ünk) hasonló utazásoktól... talán csak majd ha megnyerem a lottót, egyszer testőrséggel bejárom végre zavartalanul a Jama szigetet....

A világ egyik legnagyobb repterén (J.F.Kennedy) szálltunk le, majd (máris fizetős?!) metróval juthattunk be New Yorkba. Azért ez a városig-oda beleférhetett volna az egyik legdrágább reptér jegyárába... mákom volt, mert valaki pont otthagyta az egyik ülésen a metró-feltöltőkártyáját - később kiderült 7$-ral rajta - így ez nekem ingyen volt.

Erről a városról most ez a klip jutott eszembe. Akárcsak Miamiban, itt is mindenféle népség keveredik, és pörög fel-és-alá megállás nélkül a napi 26 órában. Igazi nagyvárosi hangulat, annak minden áldásával és átkával. Megtalálsz itt szó szerint mindent: ezerféle lakónegyed (Chinatown, Little Italy, stb.), ezerféle népség, ezerféle étterem, üzlet, múzeum, felhőkarcolók és parkok, gettók és kikötők, gazdagok, szegények, ortodox zsidók és ateista Yolók, amit akarsz mindenből van. Mellé persze jön a kosz, szemét, csótányok, patkányok, tömeg, dugók, zaj, szmog. Felülről nézve egy nagy állatkert, ahol ledőlt minden kerítés, és a világ minden tájáról idegyűlt (menekült?) nációk új hibrid fajokat nemzettek a keveredésből.

Sárga taxik, felhőkarcolók, Szabadság szobor... mégis úgy éreztem, ez már nem USA. Vagy pont, hogy az, mégpedig annak leképezése "kicsiben" (nagyban?). Fehér ember=fehér holló. Bevándorlók tengere, akik szerencsét próbálnak az Új Világban. Vagy épp a szüleik, nagyszüleik, vagy dédszüleik-ükszüleik voltak egykor azok, és ma büszkén hirdetik, hogy ők bizony született (hazaszerető) amerikaiak.

new yorki "őslakosok"

Az utcakép kicsit olyan, mintha a Kiskörúton sétálna az ember: változatos boltok, változatos éttermek, büfék, utcai árusok, szimpla közértek. Kifejezetten felszabadító érzés volt beugrani egy 0-24-esbe egyszerűen egy palack vízért. A hegyekben álló büdös szemeteszsákok a bolt előtt már kevésbé... Először tapasztaltam kint létem alatt valóban széles kajaválasztékot: milliónyi szendvics, pizza, cukrászsütik az utcára néző pultokban, kínai, olasz, arab büfék...végre nem kizárólag amerikai gyorskaja vagy szuperpuccos éttermek.

A szállás összes utunk közül itt volt a legdrágább - és egyben a legkiábrándítóbb. A legolcsóbb alternatívák közül választottunk, mégis cirka 350 dollárt fizettünk - ha jól emlékszem - 3 éjszakára egy két csillagos motelben. Annyi pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy aránylag közel volt a Central Parkhoz. Mostani fejemmel Airbnb-n foglaltam volna egy apró magánlakást/szobát ennyi pénzért - reggeli itt is csak mutatóban volt. Lazán lehetett volna bérelhető börtöncellaként hirdetni: a padló jött fel, véres volt az egy darab szőnyeg, konnektorok fele balesetveszélyesen lóg és nem működik, az ágy meg mintha egy dutyiból hozták volna.

Volt valami tárolónk is, oda random kacatokat hajigáltak be a helyi munkások. Ugyanis épp felújították az emeletet, minket meg szépen beraktak az egyik még felújítandó szobába - hopsz, ez lemaradt a hirdetésből! Hopsz, a képen nem a szoba volt, hanem a közös tér nappalija! Bónusz - bár ezt tudtuk előre : WC és fürdő a folyosó végén közös. Annyi a szépséghibája, hogy nem volt papír, csótányt találtunk, és a három darabból két WC ki volt tépve a helyéről felújítás címszó alatt. Még jó, hogy csak aludni jártunk ide, különben vödörbe kellett volna kakkantani - hisz az ablakon kihajolós középkori módszert is blokkolta a menedzsment az ablakok beszögeltetésével.
Három hónap utólagos, fotókkal kiválóan dokumentált részletes panaszlevél és levelezés után sikerült visszaszerezni Bookingtól egy éjszaka árát - azt is nagy kegyesen adták... (érintett szálloda menedzsere ilyen ügyekben természetesen elérhetetlen) Mert hogy ők csak közvetítők...(persze a jutalékot gondolom szívesen átvették...) Csak nem tudom, mikor olyat közvetítek, aki megtéveszt és hazudik, és én ebből hasznot húzok, ott hol is a felelősség.

Először múzeumot látogattunk, az American Museum of Natural Historyt, ami jobb volt a vártnál. Benga dínócsontok, kitömött állatok, ötletes hangulatvilágítás, kellemes meglepetés ért....

Bármerre is jártunk, sose tudtak útbaigazítani a járókelők. Vagy ennyire nagy a város, vagy mindenki turista. Pedig tök fasza, hogy szimplán sorszámozva vannak az utcák az egyszerűsítés végett.

A metróhálózat igencsak kiterjedt, bárhova el lehet vele jutni. Feltéve, ha van hozzá térképed is. Amúgy klimatizált, és a tömegközlekedést mindenhol fejlesztik.

A Time Square mellett ebédeltünk egy kínai all-you-can eat étteremben. Lenyűgöző volt, mi mindent kaptunk 12$-ért: vagy 50 féle étel, 10 féle desszert, 10 féle üdítő, korlátok nélkül. Ma is visszamennék. Egyébként az összes többi vendéglátóipari egység árszínvonala hűen tükrözi a new yorki ingatlanárak színvonalát: relatíva rohadt magas, legyen az akár a helyi Király utcai pizzás-ablak. Kivéve a jó öreg mekit.

Jóllehet volt metróbérletünk, mi a Central Parktól egészen a Manhattan déli részéig gyalog mentünk, hogy lássuk is a várost, ne csak a metróállomások környékét. Baromi meleg volt, fűtött a betondzsungel, a lábam meg jól tropára ment a tíz óra gyaloglástól.

A World Trade Center romjain épült kék emlékfényekről épp lemaradtunk, mert döbbenetünkre 22:00-kor bezárt a bazár, villanyoltás és takarodó. Bakker egy nemzeti emlékműnél?! Úgyhogy nem fotóztunk kék fényt...(képek netről vannak...)

Már visszafele mentünk, mikor úgy döntöttünk, még az Empire State Building-re felmegyünk, éjszaka biztos szebb a látvány. Egy órás röhejes reptéri szintű átvilágítás és sorban állás előzte meg, mégis megérte, mert gyönyörű a kilátás éjjel.

Másnap The Metropoltian Museum of Art: görög szobrok, egyiptomi templomrészletek, antik bútorok, festmények, itt is kellemes csalódtam.

Átmentünk China Townba: pont, mint a Józsefvárosi piacon. Rengeteg egyforma csíkszemű motyogva szaladgál fel-le, mégis tökéletes átlátják - és látszólag jól érzik magukat - ebben a sajátos hangyabolyban. Ami él és mozog - vagy még/már mászik az is elég - ezek mindent megesznek, ami szem-szájnak ingere. Vödörszám élő békák, halak, rákok, garnélák, egy egész kisállat kereskedés volt nyúzott állapotban kiállítva. Az se gond, ha szökik: egyik-másik nyünyüke nagy nehezen kimászott, majd a padlón szép lassan elkullogott. Nagyon népszerű még az formaldehidben pácolt akasztott cickány, minden hentesnél díszítette az ablakot.

Jártunk még Little Italyban is. A fagyijuk finom, de a balatoni Aranykertben jobbat árulnak.

Szabadságszobor: hajóval vittek át Liberty Islandra, nagyon tetszett, tűzött a nap, kellemes időnk volt. Nekünk csak fapados jegy jutott, nem mehettünk fel a koronába körülnézni.

Visszafele még útba ejtettünk az öltönyös tolvajok székhelyét a Wall Streeten. Hatalmas irodaházak és drága autók mindenhol. 

A szomszéd kikötő már maradandóbb élmény volt: a Brooklyn hídtól nem messze pihentünk egyet a a folyóparton sötétedésig.

Utolsó nap boltlátogatás volt a soron még délelőtt, de elmosta az eső a programot: a Central Parknál jártunk, mikor izomból szakadni kezdett az eső, és kénytelenek voltunk valami múzeumba menekülni.

Az esőzés csak nem hagyott alább, de muszáj volt elérnünk a gépünket (hittük akkor...). Queensben, a helyi Kökin szálltunk fel a helyi 200-as buszra, az vitt a La Guardiára, ami egy kisebb és félreesőbb reptér NY-ban - így olcsóbbak is innen/ide a jegyek.

Jóval kisebb ez a reptér, a várótermek osztályterem szélességűek... állítólag hatalmas vihar volt kint, be is ázott a reptér ablaka, csurgott be a víz... persze bentről nem sokat sejtettünk, mert tükrös ablakok voltak.

Késett a gépünk, konkrétan fel se szállt - ám utóbbi bejelentésre vagy 8 órát várni kellett úgy este 23.00-ig. Torlódott fel a tömeg, és nem lehet lefeküdni aludni, geci drága a kaja, kárpótló kajautalvány nuku, hisz a viharról nem ők tehetnek. 200$-os szükség-szálloda helyett ott akartunk aludni, erre kiküldtek. A bejárat melletti részen az összes szék karfás volt, még feküdni se lehetett, hurrá. Gábor - jobb sima felület híján - bőröndhordó kocsira feküdt, kínomban már én is hoztam egyet és készültem befészkelni magam, mikor a szekus elűzött róla bennünket. Egy bejárat közeli ablak belső oldalán aludtunk egy hideg fémradiátor-szerűségen, több arab sorstársunkkal egyetemben. Döbbenet, hogy nincsenek felkészülve a reptéren egy ilyen vis majorra: illene pár száz egyszerű párnát és pokrócot tárolni ha ilyen helyzet adódna, de áááá az nem megakasztaná a költségvetést.

Idejében szóltunk még supervisorunknak, hogy nem melózunk holnap bocsi, csak másnap száll fel a gépünk délben. Denverben már vártak haverok fuvarral. Mint kiderült, kurva nagy vihar volt egész kelet USA-ban, még Co Springsben is.  Otthon beázott a fürdőszobánk, a szállodában pedig több pinceszinti szobát teljesen renoválni kellett az árvíz miatt. Nem érzékeltük különösebben ezeket a problémákat. Örültünk, hogy egyben hazatértünk egy ilyen kalandos, kimerítő, és hullámzó élményű útról. Egy időre elég volt az utazásokból. Persze ez alól a hazaút Magyarországra kivétel. De arról és az összefoglalóról később :)