Végre elhagytuk a süllyedő hajót, és úton voltunk vissza a "civilizált világ" metropoliszába. Már ha nevezhető persze annak egy olyan ország, ahol egyesek a szüzességüket árulják egy Ájfón 6-ért...
http://mivoltma.444.hu/2014/
Nincs bajom a fejlődő országokkal, nem zavar a szegénység meg elmaradottság, ha mellé kedvesek és vendégszeretőek az emberek, mint pl.a hírek szerint egyes távol-keleti országokban. Viszont a bantu-angolok határtalan bunkósága jó időre elvette a kedvem(ünk) hasonló utazásoktól... talán csak majd ha megnyerem a lottót, egyszer testőrséggel bejárom végre zavartalanul a Jama szigetet....
A világ egyik legnagyobb repterén (J.F.Kennedy) szálltunk le, majd (máris fizetős?!) metróval juthattunk be New Yorkba. Azért ez a városig-oda beleférhetett volna az egyik legdrágább reptér jegyárába... mákom volt, mert valaki pont otthagyta az egyik ülésen a metró-feltöltőkártyáját - később kiderült 7$-ral rajta - így ez nekem ingyen volt.
Erről a városról most ez a klip jutott eszembe. Akárcsak Miamiban, itt is mindenféle népség keveredik, és pörög fel-és-alá megállás nélkül a napi 26 órában. Igazi nagyvárosi hangulat, annak minden áldásával és átkával. Megtalálsz itt szó szerint mindent: ezerféle lakónegyed (Chinatown, Little Italy, stb.), ezerféle népség, ezerféle étterem, üzlet, múzeum, felhőkarcolók és parkok, gettók és kikötők, gazdagok, szegények, ortodox zsidók és ateista Yolók, amit akarsz mindenből van. Mellé persze jön a kosz, szemét, csótányok, patkányok, tömeg, dugók, zaj, szmog. Felülről nézve egy nagy állatkert, ahol ledőlt minden kerítés, és a világ minden tájáról idegyűlt (menekült?) nációk új hibrid fajokat nemzettek a keveredésből.
Sárga taxik, felhőkarcolók, Szabadság szobor... mégis úgy éreztem, ez már nem USA. Vagy pont, hogy az, mégpedig annak leképezése "kicsiben" (nagyban?). Fehér ember=fehér holló. Bevándorlók tengere, akik szerencsét próbálnak az Új Világban. Vagy épp a szüleik, nagyszüleik, vagy dédszüleik-ükszüleik voltak egykor azok, és ma büszkén hirdetik, hogy ők bizony született (hazaszerető) amerikaiak.
 |
| new yorki "őslakosok" |
Az utcakép kicsit olyan, mintha a Kiskörúton sétálna az ember: változatos boltok, változatos éttermek, büfék, utcai árusok, szimpla közértek. Kifejezetten felszabadító érzés volt beugrani egy 0-24-esbe egyszerűen egy palack vízért. A hegyekben álló büdös szemeteszsákok a bolt előtt már kevésbé... Először tapasztaltam kint létem alatt valóban széles kajaválasztékot: milliónyi szendvics, pizza, cukrászsütik az utcára néző pultokban, kínai, olasz, arab büfék...végre nem kizárólag amerikai gyorskaja vagy szuperpuccos éttermek.
A szállás összes utunk közül itt volt a legdrágább - és egyben a legkiábrándítóbb. A legolcsóbb alternatívák közül választottunk, mégis cirka 350 dollárt fizettünk - ha jól emlékszem - 3 éjszakára egy két csillagos motelben. Annyi pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy aránylag közel volt a Central Parkhoz. Mostani fejemmel Airbnb-n foglaltam volna egy apró magánlakást/szobát ennyi pénzért - reggeli itt is csak mutatóban volt. Lazán lehetett volna bérelhető börtöncellaként hirdetni: a padló jött fel, véres volt az egy darab szőnyeg, konnektorok fele balesetveszélyesen lóg és nem működik, az ágy meg mintha egy dutyiból hozták volna.
Volt valami tárolónk is, oda random kacatokat hajigáltak be a helyi munkások. Ugyanis épp felújították az emeletet, minket meg szépen beraktak az egyik még felújítandó szobába - hopsz, ez lemaradt a hirdetésből! Hopsz, a képen nem a szoba volt, hanem a közös tér nappalija! Bónusz - bár ezt tudtuk előre : WC és fürdő a folyosó végén közös. Annyi a szépséghibája, hogy nem volt papír, csótányt találtunk, és a három darabból két WC ki volt tépve a helyéről felújítás címszó alatt. Még jó, hogy csak aludni jártunk ide, különben vödörbe kellett volna kakkantani - hisz az ablakon kihajolós középkori módszert is blokkolta a menedzsment az ablakok beszögeltetésével.
Három hónap utólagos, fotókkal kiválóan dokumentált részletes panaszlevél és levelezés után sikerült visszaszerezni Bookingtól egy éjszaka árát - azt is nagy kegyesen adták... (érintett szálloda menedzsere ilyen ügyekben természetesen elérhetetlen) Mert hogy ők csak közvetítők...(persze a jutalékot gondolom szívesen átvették...) Csak nem tudom, mikor olyat közvetítek, aki megtéveszt és hazudik, és én ebből hasznot húzok, ott hol is a felelősség.
Volt valami tárolónk is, oda random kacatokat hajigáltak be a helyi munkások. Ugyanis épp felújították az emeletet, minket meg szépen beraktak az egyik még felújítandó szobába - hopsz, ez lemaradt a hirdetésből! Hopsz, a képen nem a szoba volt, hanem a közös tér nappalija! Bónusz - bár ezt tudtuk előre : WC és fürdő a folyosó végén közös. Annyi a szépséghibája, hogy nem volt papír, csótányt találtunk, és a három darabból két WC ki volt tépve a helyéről felújítás címszó alatt. Még jó, hogy csak aludni jártunk ide, különben vödörbe kellett volna kakkantani - hisz az ablakon kihajolós középkori módszert is blokkolta a menedzsment az ablakok beszögeltetésével.
Három hónap utólagos, fotókkal kiválóan dokumentált részletes panaszlevél és levelezés után sikerült visszaszerezni Bookingtól egy éjszaka árát - azt is nagy kegyesen adták... (érintett szálloda menedzsere ilyen ügyekben természetesen elérhetetlen) Mert hogy ők csak közvetítők...(persze a jutalékot gondolom szívesen átvették...) Csak nem tudom, mikor olyat közvetítek, aki megtéveszt és hazudik, és én ebből hasznot húzok, ott hol is a felelősség.
Először múzeumot látogattunk, az American Museum of Natural Historyt, ami jobb volt a vártnál. Benga dínócsontok, kitömött állatok, ötletes hangulatvilágítás, kellemes meglepetés ért....
Bármerre is jártunk, sose tudtak útbaigazítani a járókelők. Vagy ennyire nagy a város, vagy mindenki turista. Pedig tök fasza, hogy szimplán sorszámozva vannak az utcák az egyszerűsítés végett.
A metróhálózat igencsak kiterjedt, bárhova el lehet vele jutni. Feltéve, ha van hozzá térképed is. Amúgy klimatizált, és a tömegközlekedést mindenhol fejlesztik.
A Time Square mellett ebédeltünk egy kínai all-you-can eat étteremben. Lenyűgöző volt, mi mindent kaptunk 12$-ért: vagy 50 féle étel, 10 féle desszert, 10 féle üdítő, korlátok nélkül. Ma is visszamennék. Egyébként az összes többi vendéglátóipari egység árszínvonala hűen tükrözi a new yorki ingatlanárak színvonalát: relatíva rohadt magas, legyen az akár a helyi Király utcai pizzás-ablak. Kivéve a jó öreg mekit.
Jóllehet volt metróbérletünk, mi a Central Parktól egészen a Manhattan déli részéig gyalog mentünk, hogy lássuk is a várost, ne csak a metróállomások környékét. Baromi meleg volt, fűtött a betondzsungel, a lábam meg jól tropára ment a tíz óra gyaloglástól.
A World Trade Center romjain épült kék emlékfényekről épp lemaradtunk, mert döbbenetünkre 22:00-kor bezárt a bazár, villanyoltás és takarodó. Bakker egy nemzeti emlékműnél?! Úgyhogy nem fotóztunk kék fényt...(képek netről vannak...)
Már visszafele mentünk, mikor úgy döntöttünk, még az Empire State Building-re felmegyünk, éjszaka biztos szebb a látvány. Egy órás röhejes reptéri szintű átvilágítás és sorban állás előzte meg, mégis megérte, mert gyönyörű a kilátás éjjel.
Másnap The Metropoltian Museum of Art: görög szobrok, egyiptomi templomrészletek, antik bútorok, festmények, itt is kellemes csalódtam.
Átmentünk China Townba: pont, mint a Józsefvárosi piacon. Rengeteg egyforma csíkszemű motyogva szaladgál fel-le, mégis tökéletes átlátják - és látszólag jól érzik magukat - ebben a sajátos hangyabolyban. Ami él és mozog - vagy még/már mászik az is elég - ezek mindent megesznek, ami szem-szájnak ingere. Vödörszám élő békák, halak, rákok, garnélák, egy egész kisállat kereskedés volt nyúzott állapotban kiállítva. Az se gond, ha szökik: egyik-másik nyünyüke nagy nehezen kimászott, majd a padlón szép lassan elkullogott. Nagyon népszerű még az formaldehidben pácolt akasztott cickány, minden hentesnél díszítette az ablakot.
Jártunk még Little Italyban is. A fagyijuk finom, de a balatoni Aranykertben jobbat árulnak.
Szabadságszobor: hajóval vittek át Liberty Islandra, nagyon tetszett, tűzött a nap, kellemes időnk volt. Nekünk csak fapados jegy jutott, nem mehettünk fel a koronába körülnézni.
Visszafele még útba ejtettünk az öltönyös tolvajok székhelyét a Wall Streeten. Hatalmas irodaházak és drága autók mindenhol.
A szomszéd kikötő már maradandóbb élmény volt: a Brooklyn hídtól nem messze pihentünk egyet a a folyóparton sötétedésig.
Utolsó nap boltlátogatás volt a soron még délelőtt, de elmosta az eső a programot: a Central Parknál jártunk, mikor izomból szakadni kezdett az eső, és kénytelenek voltunk valami múzeumba menekülni.
Az esőzés csak nem hagyott alább, de muszáj volt elérnünk a gépünket (hittük akkor...). Queensben, a helyi Kökin szálltunk fel a helyi 200-as buszra, az vitt a La Guardiára, ami egy kisebb és félreesőbb reptér NY-ban - így olcsóbbak is innen/ide a jegyek.
Jóval kisebb ez a reptér, a várótermek osztályterem szélességűek... állítólag hatalmas vihar volt kint, be is ázott a reptér ablaka, csurgott be a víz... persze bentről nem sokat sejtettünk, mert tükrös ablakok voltak.
Késett a gépünk, konkrétan fel se szállt - ám utóbbi bejelentésre vagy 8 órát várni kellett úgy este 23.00-ig. Torlódott fel a tömeg, és nem lehet lefeküdni aludni, geci drága a kaja, kárpótló kajautalvány nuku, hisz a viharról nem ők tehetnek. 200$-os szükség-szálloda helyett ott akartunk aludni, erre kiküldtek. A bejárat melletti részen az összes szék karfás volt, még feküdni se lehetett, hurrá. Gábor - jobb sima felület híján - bőröndhordó kocsira feküdt, kínomban már én is hoztam egyet és készültem befészkelni magam, mikor a szekus elűzött róla bennünket. Egy bejárat közeli ablak belső oldalán aludtunk egy hideg fémradiátor-szerűségen, több arab sorstársunkkal egyetemben. Döbbenet, hogy nincsenek felkészülve a reptéren egy ilyen vis majorra: illene pár száz egyszerű párnát és pokrócot tárolni ha ilyen helyzet adódna, de áááá az nem megakasztaná a költségvetést.
Idejében szóltunk még supervisorunknak, hogy nem melózunk holnap bocsi, csak másnap száll fel a gépünk délben. Denverben már vártak haverok fuvarral. Mint kiderült, kurva nagy vihar volt egész kelet USA-ban, még Co Springsben is. Otthon beázott a fürdőszobánk, a szállodában pedig több pinceszinti szobát teljesen renoválni kellett az árvíz miatt. Nem érzékeltük különösebben ezeket a problémákat. Örültünk, hogy egyben hazatértünk egy ilyen kalandos, kimerítő, és hullámzó élményű útról. Egy időre elég volt az utazásokból. Persze ez alól a hazaút Magyarországra kivétel. De arról és az összefoglalóról később :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése